Ajándékot vigyünk Keletre a paprikaspray helyett - HUNomád beszámoló, mesés fotókkal!

"A keleti népek legendás vendégszeretetében abszolút nem csalódtunk. A túra alatt sokszor kaptunk szállást nappaliban, privát szobában, vagy éppen jurtában" - kezdi a beszámolót Payer Gábor.

Szemléletváltást is hozott a túra

"Kazahsztánban például egy útszéli motelben aludtam, ahol megszállt egy nagyon kedves család is. Felfigyeltek a motorra, kérdezték, honnan jöttem, hova utazom. Pont az ország fővárosába, Asztanába tartottam, mint kiderült, ők ott laknak. Azonnal mondták, hogy eszembe se jusson szállást keresni, náluk lakom majd két napig... Megmutatnak mindent, amit érdemes megnézni a városban. Gyakorlatilag presztízskérdést csináltak ebből, múzeumokba vittek és befizettek. Nem akartam elfogadni, hogy jegyet vegyenek nekem, de nem engedtek belőle, azt mondták: vendég vagyok - meséli Gábor. 

A győrújbaráti motoros az éjszakákat azért többnyire sátorban töltötte, amit annyira megszokott az elmúlt hónapokban, hogy még Győrújbarátról Győr felé motorozva is a lehetséges táborhelyeket kémlelte...

De visszatérve a vendégszerető keletiekre, Koteczki Ervin Törökországból emlékszik hasonló példára. "Találtunk egy kiváló sátorhelyet a Fekete-tenger partján, ahová épp akkor jöttek pecázni a közeli falu lakosai. Összeismerkedtünk, mire mondták, hogy akkor pakoljuk össze a sátrakat és az éjszakát töltsük náluk...  Hihetetlen, de mindig maguktól ajánlották fel a lehetőséget az addig teljesen ismeretlen emberek.

"Mi kamu pénztárcával, paprikaspray-vel is készültünk az útra... Most azt tanácsolnám annak, aki hasonló kalandra vállalkozik: inkább ajándék legyen nála. Mert támadások helyett barátsággal, jóakarattal, vendéglátással találkozik majd" - fogalmaz Gábor. A motorosok egyébként mini rubik kockákat, és közel kétszáz HUNomad és Győrújbarát matricát vittek az útra, de nem volt elég.

"Ha valaki kelet felé megy, hagyja itthon a negatív szemléletet az ottani népekkel szemben. Európai fejjel egyszerűen elképzelhetetlen ez a vendégszeretet, hogy mennyire barátságosak" - teszi hozzá Ervin.

Motormentés Kazahsztánban

 Mint arról beszámoltunk, Koteczki Ervin május végén megsérült, a győrzámolyi motoros kulcscsontja eltörött a kazahsztáni Makatban és nem tudta folytatni az utat. Gábor így idézte fel a történteket: "az esés pillanatában össze voltunk kötve sisakkommunikációval, Ervin felkiáltásából azonnal éreztem, hogy komoly baj van. Mivel ő nagyon jól beszélt oroszul, felvettük a telefonnal, hogy baleset történt, hívjanak mentőt. Elrohantam az üzenettel, egy közeli üzemben segítettek."

Ervinben vegyes érzelmek kavarognak most, hogy vége a kalandnak. "Sajnálom, hogy nélkülem teljesült a túra, de büszke vagyok Gáborra, hogy végigcsinálta. Felejthetetlen élményeim vannak az útról, nagyon emlékezetes volt például,  amikor feljutottunk a grúziai Ushguliba, Európa legmagasabban fekvő lakott településébe" - meséli Ervin. A fiúk tovább is akartak menni, de egy lavina állta útjukat. Visszafelé pedig négy kaukázusi medveölő kutya kergette őket, szerencsére nem csúsztak el a motorral...

Ervin válla egyébként már jól van, és nem mellékesen: egy szintén nem mindennapi túrával visszatért Kazahsztánba a motorjáért. Feleségével, autóval indultak útnak és több mint 8000 kilométert tettek meg tizenkét nap alatt. De nemcsak autókázással töltötték az időt, újabb barátságokat kötöttek, felejthetetlen helyeken jártak.

A motoros barátok mindig segítenek

Gábor egy komolyabb mélypontot említ a kaland során, amikor Üzbegisztánban orvosságra volt szüksége, hogy nehogy kiszáradjon. Az izomgyengeség megviselte, azonban a gyógyszerrel szerencsére hamar javult a helyzet. Műszaki probléma négyszer hátráltatta, de arra is mindig sikerült megoldást találni. 

"Hihetetlen, ami az oroszországi Kazanyban történt. Ott is apró műszaki hibával küszködtem, lelazult a lánckeréknek egy speciális anyacsavarja, amit nem lehet minden boltban kapni. Nézegettem a járművet, hogy mit tudok tenni, amikor a hostel szomszédjából odajött egy férfi. Kérdezősködött, lefényképezte a motort. Nem tudtam hova tenni a dolgot, de aztán nem is foglalkoztam vele. Másnap össze-vissza jártam a várost, hogy találjak egy alkalmas boltot, amikor egyszer csak a forgalomból kiintett egy ember, hogy álljak félre. Így tettem, mire mondja, hogy tegnap látta a motoromat az orosz közösségi hálón, tudja, hogy mi a problémám... Elvitt a műhelyébe, konkrétan legyártotta nekem az anyát. Felraktam, tökéletesen működött. Mikor kérdeztem, hogy mivel tartozom, hátrahívott az udvarba, rámutatott a motorjára, hogy "látod, én is motoros vagyok", megrázta a kezemet és megköszönte, hogy segíthetett. Pár pillanatig csak elképedve álltam, majd a közeli boltban vásároltam egy tálca sört és felakasztottam az esztergagépére...

Gábor még reggelig is sorolhatná a hasonlóan emlékezetes élményeket: Mongóliában például pásztor igyekezett a segítségére a lovával és egy folyóátkelésen mutatta, hogy hol lehet bemenni a járművel... Ami pedig a helyeket illeti: hihetetlen volt a Pokol kapuja Türkmenisztánban, gyönyörű a Bajkál-tó közepén található Olkhon-sziget...

"Nagyon jó érzés volt hazatérni, megölelni a családtagokat, barátokat, de igazság szerint még egy kicsit mentem volna tovább... Főleg, hogy Moszkvába kirepült a párom, és onnan együtt folytattuk hazáig az utat, így még szuperebb volt a kaland vége" - árulta el Gábor, akit motoros barátai Komáromban vártak - még Kecskemétről is érkeztek a fogadására -, onnan indultak együtt haza, Győrújbarátra...

S hogy lesz-e következő HUNomád kaland? Koteczki Ervin és Payer Gábor egyelőre azt mondja: a tervezgetés nem telik semmibe, észben tartják, hogy a túrából most kimaradt az Aral-tó és a  Dyatlov-hágó...