Győr és környéke

2019.07.15. 09:58

85 éve futott zátonyra a gőzös - győri gépmester mentette meg a legénységet Amerika partjainál - fotók

Azok a legizgalmasabb történetek, amelyeket az élet ír. Amikor a sors olyan kacskaringós sorssal ajándékozza meg a főszereplőt, amelyből mindannyian tanulhatunk. Együtt nevetünk a vicces részeken, örülünk a sikereknek, sírunk a kudarcokon a családdal. Amikor érezzük, hogy főhősünk élt. Az 1900-ban született, győrszentiváni Zátonyi Istvánnak kalandokkal teli, nagybetűs élete volt.

Szeghalmi Balázs

Nehéz tinédzserévek


"A nagyapám Zsebedics Istvánként látta meg a napvilágot a századfordulón. Horvát származásúak vagyunk, a családfánkat a XVIII. századig tudtam visszavezetni" – kezdte a győri középiskolai tanár, Zátonyi Szilárd. Azok, akik mindenért panaszkodnak napjainkban, láthatják, mennyire nehéz volt felnőni a XX. század elején.


A boldog békeévek után jött a első világháború, a borzalmas harcok során 65 millió embert mozgósítottak. A hadba hívottak több mint 57 százaléka megsebesült, hősi halált halt, eltűnt vagy hadifogolytáborban szerzett testi, lelki sérüléseket. A háború szomorú statisztikája szerint a harcokban nyolc és félmillióan vesztették életüket. A fegyverek ropogásában volt tinédzser főhősünk, mire jött az újabb trauma: Trianon. A megcsonkított, ezer sebből vérző ország "harapófogóba" került. Akkoriban a magyar fiatalokra legalább négy év kötelező katonaság várt.


Kaliforniától Hawaiig


"A nagyapám túl szabad lélek volt ehhez. Ő inkább a teljes bizonytalanságot választotta. Gépészvégzettséggel útra kelt és világutazónak állt. 1922-ben szállt hajóra Konstancában és több mint egy évtizedig járta a világ tengereit.


Szénlapátolóként kezdte, ám a kor legtöbb matrózához képest nem itta, nem játszotta, nem nőzte el mindenét. A kemény munkával keresett pénzt eltette. Az első megtakarításaiból vett fényképezőgépet, hogy aztán az utat, amerre járt, végigfotózza" – hallottuk a győri tanártól. A felvételek felbecsülhetetlen értékűek a Zátonyi család számára.


A meglepően éles képek között igazgyöngyök vonzzák az ember szemét. Kalifornia, New York, Santa Domingo, Hawaii, a Csendes-óceán érintetlen szigetvilága – ilyen csodás helyszíneken kereste kenyerét és barangolt Zsebedics István. Mind feljebb lépdelt a ranglétrán a hajók fedélzetén, amikor a fekete csütörtökkel kezdetét vette a gazdasági világválság. "Borzalmasan nehéz volt akkoriban munkát kapni. Elismerésre méltó, hogy nagyapámat többnyire ezekben az ínséges időkben is foglalkoztatták, kevésszer maradt fizetés nélkül" – hallottuk.

 

Zátonyi István Afrika partjainál fürdőzés előtt.

Fekete folyó hömpölyög


A Puszta névre keresztelt teherszállító gőzös antracitszénnel rakodva 1934. március 23-án futott ki a walesi kikötővárosból, Swansea-ból az Atlanti-óceánra. Három héttel később, április 16-án futott zátonyra az Egyesült Államok keleti partjainál, Block Islandnél. Zsebedics István fia, Zátonyi Zsigmond "Mesél a Duna, dalol a tenger" című könyvében részletesen írt a balesetről édesapja elbeszélései alapján. Lapozzuk fel a legénység életét veszélyeztető, hátborzongató pillanatokat.


"– Zátonyra futottunk! – kiáltok a főgépész felé. A hajó hirtelen az oldalára billent, és már nem tudott fordulatot venni, partra vetett, mozdulatlan bálnává vált. (...) A hátsó raktér felől fekete folyó hömpölyög előre. Zúdul a víz a kazánok felé! (...) – Zátonyra futottunk, uram! – próbálom túlkiabálni a vihart a parancsnoki híd irányába.


– Teljes gőzzel előre! Leszedjük a zátonyról a hajót! – harsan a válasza. – Uram, dől befelé a víz, léket kaptunk, hamarosan a levegőbe repülünk! – próbálom megértetni a helyzet súlyosságát a kapitánnyal. A fűtők rémülten szaladgálnak a kazánok előtt. Nem fűthetünk tovább, hisz ha a hideg víz eléri a tűzteret, mindnyájan levegőbe repülünk. (...) Pillanatra megfordul a fejemben: talán ez lesz az utolsó utam a tengeren?" – olvasható a könyvben.

 

Zátonyon a Puszta tengerjáró gőzhajó Amerika keleti partjainál.

Hazatérés


Szerencsére nem ez volt az utolsó útja Zsebedics Istvánnak. A kapitányt sikerült jobb belátásra bírnia, visszavonta a teljes gőzzel előre parancsot. A zátony fogságából a legénységet pár nappal később kiszabadították. Mindenki sértetlenül megúszta.

 

A Puszta vezérkara a fedélzet kutyusával, Blackyvel. Jobbról a második Zátonyi István.

A kis híján tragédiába torkollott eset után komoly lépésekre szánta el magát a Győrből indult hajós. Égi jelnek vette a figyelmeztetést és búcsút intett a tengeri munkának. Annyira jelentős hatással volt rá a baleset, hogy "beszélő nevet" vett fel, kérte, hogy a vezetéknevét Zátonyira változtassák. Végül, de nem utolsósorban: magyar és amerikai barátnője közül is választott. Búcsút mondott Mary-Louise-nak New Yorkban és hazatért az otthon őt kitartóan váró Jolushoz. Rövid időn belül házasságot kötöttek és Győrszentivánon kezdtek közös életet.


A városrész főutcáján szatócsüzletet vitt Zátonyi István az ’50-es évek elejéig. Mint oly sokaktól, tőle is elvette a boltot a Rákosi-rendszer. Az 1956-os forradalmat még megérte az egykori kiváló gépmester. Fiatalon, 57 évesen hunyt el súlyos betegségben.

Négy Zátonyi fotói egy kiállításon


Közel egy évtizede különleges kiállítást tartottak a győri Szárnyaskerékben. Zátonyi István, Zátonyi Zsigmond, Zátonyi Szilárd felvételei mellett a legifjabb Zátonyi, Gergely képeit is bemutatták a kisalföldi megyeszékhelyen. Utóbbi fiatalembert ismerhetik olvasóink: több győri buszos témában megkérdeztük, ő a Győribuszok.hu szakportál szerkesztője.

Zátonyi Gergely, Zátonyi Szilárd és Zátonyi Zsigmond (b-j) azon a győri kiállításon, ahol bemutatták Zátonyi István felvételeit is szerte a világból. Fotó: Szük Ödön

Ezek is érdekelhetik