Tizenhárom év apa és férj nélkül Szerecsenyben

Anyukája és apukája karjaiban boldogan mosolyog egy néhány hónapos kisfiú. Révész Lajos ma már 18 éves, szakácsként végzett, akként is dolgozik. Az érettségi fotón már csak anyukájával áll a képen, a két méter tíz centis fiú mellett aprónak tűnik az édesanya. Pedig erős asszony, ahogy a fiát is azzá tette a tizenhárom évvel ezelőtti tragédia, amikor az apa meghalt. Lajosnak az utolsó emléke az, hogy Forma–1-et néztek apával, aztán másnap nem ébredt fel, sajnos soha többé. Hiába szólongatta, csikizte a talpát. Tüdőrákban halt meg id. Révész Lajos, felesége azóta egyedül neveli fiát.

Boldog idők

 A Szerecsenyben élő anya most fordult segítségért az alapítványhoz. Nincsenek tartozásaik, ő reggeltől estig dolgozik, ahogy már a fia is, aki elkezdte a szakácsszakmát. De a tüzelő mellett arra már nem jut, hogy a megrepedt tűzfalat is rendbe tegyék házukon. Az asszony férje súlyos betegsége után megtanult a végletekig küzdeni, nem rogyhatott meg a halál pillanatában, a szomorú-édes családi ünnepeken sem. Most segítséget kért, s az önök forintjai segíteni is fognak. Hálásan köszöni mindezt, s a mosolya csendben zárja le azt a mondatot, hogy férje biztosan büszke ott fent rá, ahogy az érettségi idején a fiára is volt.