A természet titkai

2022.05.29. 16:35

Kiderült, hogyan tud ejtőernyőzni a szalamandra

Az ejtőernyős képességeik teszteléséhez a szakemberek apró szélcsatornákba helyezték a szalamandrákat.

Egy most publikált tanulmány új megvilágításba helyezi a kaliforniai mérsékelt égövi erdők hihetetlen világát, és annak egyik lakóját, az ejtőernyős szalamandrát és az állat merész túlélési technikáit – olvasható az Origo cikkében.

A Current Biology folyóiratban most megjelent tanulmány bemutatja, hogy a lombkoronában élő szalamandrák hogyan képesek következetesen ejtőernyőzni, lassítva a sebességüket és szabályozva mozgásukat.

A szalamandrák nem éppen a mozgékonyságukról és ügyességükről híresek, leginkább a rothadó rönkökhöz és patakokhoz kötjük őket. A tanulmány azonban rávilágít ezeknek a lényeknek az intuitív természetére. Az eredmények hatással lehetnek más élőlényekre is, amelyek hasonló, különleges képességekkel rendelkeznek

– mondta Christian Brown, a Dél-Floridai Egyetem biológiából doktorandusza a The Guardian online portálnak.

Hozzátette:

Ez az 5 grammos szalamandra felmászik a világ legmagasabb fáira, és nem fél a magasugrástól.

A tudósok már korábban is rögzítették, hogy a vándorszalamandra a vörösfenyőkben él, egy-egy fa koronájában néha akár 30-40 egyed is. Ezeknek a kétéltűeknek továbbá nincs tüdője, a bőrükön és a szájukat körülvevő szöveten keresztül lélegeznek. Az erdő lombkoronájában lévő nedves páfrányszőnyegek akadályozzák meg, hogy kiszáradjanak, ráadásul biztonságos menedéket is kínál.

Tesztelték az ejtőernyős képességeiket

Christian Brown és munkatársai részletes leírást tettek közzé a szalamandra ugrásáról. Ahogy arra a tanulmányban rámutattak, más fajokkal ellentétben ezek az állatok egy helyett két lábat használnak ehhez.

A kisebb erővel történő ugrás hozzájárulhat az ugrás utáni stabilitáshoz. Biztonságosabb, ha irányítani tudják az ugrást, mint igazán erőteljesen ugrani, amikor a világ legmagasabb fáiról teszik mindezt

– mutatott rá Christian Brown

Az ejtőernyős képességeik teszteléséhez a szakemberek apró szélcsatornákba helyezték a szalamandrákat. Úgy képzeljük el, mint egy beltéri ejtőernyős parkot, csak kicsiben. A bázisugrókhoz hasonlóan az állatok is mozgatták testüket és végtagjaikat, amivel körülbelül 10 százalékkal lelassították a sebességüket. Christian Brown szerint az állatok közül a kísérlet során vándorszalamandrák lassították le magukat a legjobban, a farkukat és a végtagjaikat is mozgatták annak érdekében, hogy vízszintesen irányt változtassanak.

De miért fejlesztette ki a faj ezt a különleges trükköt?

A tudomány jelenleg úgy véli, hogy az ugrással talán gyorsabban elmenekülhetnek a ragadozók elől. Egy másik elképzelés szerint a szalamandráknak órákba, sőt napokba telik, amíg a földről felérnek a koronára. Így tehát az ugrás a közlekedés hatékonyabb módja, ráadásul a kockázatokat is minimálisra csökkenti.

A kutatók most részletesebben szeretnék felmérni, hogyan vitorláznak a szalamandrák a levegőben természetes környezetükben, a fák tetején.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)

Címkék#szalamandra
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában