Mészáros Árpád Zsolt hisz a színház varázslatában

– A Szegedi Szabadtéri Játékokon, Komáromban, Baján és a fővárosban is fellépett, számos darabban láthatjuk nyáron is. Hogyan pihen?

– Olyan munkát végzek, ami a hobbim, és értéket teremtek vele, ez számomra maga a pihenés. Másrészt nyáron, amikor szünet van az óvodában, iskolában, többször be tudom vonni a gyermekeimet ebbe az aktív pihenésbe, így több időt tudunk együtt tölteni – akkor is, ha munka van.

– Önnek a kultúrafogyasztás kikapcsolódás, vagy más szemmel néz meg mondjuk egy filmet?

– A nagylányom például nagyon szeret múzeumba járni, így a különféle tárlatok látogatása része az életünknek. A hétköznapokban azért véges az erre szánható idő, ezért inkább a nyaralások alkalmával látogatunk kiállításokat. De annyi időt töltök a színházban, egy szereppel kapcsolatban annyi mindennel kell foglalkoznom, hogy rengeteg lehetőségem adódik a kultúra más területeivel is foglalkozni. Utána szoktam nézni az adott darab történelmi kontextusának, belemegyek az irodalmába. Hogy minél közelebb kerülhessek az igazságához, minél több oldalát próbálom megismerni egy történetnek, karakternek.

A klasszikus zenés darabok mögött is olyan történelem húzódik, amit nem biztos, hogy szabad csak egy oldalról megközelíteni. Vegyük Mozart példáját, a Budapesti Operettszínházban játszottam a musical főszerepét. Utánaolvastam a zeneszerző életének, és hátborzongató dolgokat tudtam meg róla. Van olyan író, aki szerint Wolfgang Amadeus Mozart nem halt meg 35 évesen, csapongó életvitelének következményei elől menekülve rendezte meg a halálát, majd kezdett új életet... Ez is mutatja, hogy a kutakodásban könnyen el lehet veszni.

– Színészként kötelessége, lehetősége vagy igénye ütköztetni, feltárni ezeket a különböző nézőpontokat?

– Ez a dolgom! Nemcsak a szórakoztatás a művész feladata, kicsit a tanítás is. Azért is kedvelem a zenés színházat, mert a dallamokon keresztül olyan érzelmi bugyrokat tudunk bejárni, olyan határokat tudunk feszegetni, amiknek köszönhetően sokkal befogadóbbá tudjuk tenni a nézőt. Így átélhetőbb minden történet, jobban megmarad, és el tud varázsolni. Én hiszek ebben, és a zenés színház mai hatalmas népszerűsége is engem igazol.

– Augusztus végén debütál az István, a király Baján, a Petőfi-szigeten, míg a Monostori Erődben bemutatott A púpos című musicalben is címszerepet játszott. Zenés és zenés színház között lehet különbség, ha azt vesszük, hogy egy közönségkedvenc előadásban és egy kevésbé ismert darabban is színpadra lép?

- Az István, a király egy kultikus mű számomra, nagy kihívás eleget tenni az elvárásnak, amit támasztanak vele szemben. Még ennél is nagyobb kihívás azonban olyan előadásokban részt venni, amelyeknek az ősbemutatójára készülünk, és együtt kell rajta dolgoznunk az alkotótársakkal. Az István, a király a nemzeti értékünk, amiben részt venni ettől válik különlegessé, míg egy új mű színpadra állításánál együtt agyalunk – így az a gyerek az enyém is.

– A moziban is inkább az újdonságok érdeklik, vagy azért beül egy remake-re is?

– Ha nagyon ráérek, szívesen megnézem, de ez ritka. Alapvetően a nagy klasszikusokat szeretem. A szuperhősös mozikra a gyerekek miatt szoktunk beülni, családi programnak tökéletesek.

– És ön készül mostanában tévés szereplésre?

– A turnék miatt egyelőre nem tudok tévés felkéréseknek eleget tenni, a hazai előadások mellett Amerikában is fellépek. Utána pedig már kezdődik az évad, de addig még kicsit tudok a gyerekekkel nyaralni.