Egy kiló vas vagy tollpihe?

Többen kérdezgették, hogy mi a helyzet Cicával és az ő nadrágjával, így vettem egy mély levegőt és beszámolok. Új bikinit nem vettem és cicanaciban is csak otthon sertepertélek.
Jöjjenek a számok. A kilók megálltak, két kilónál többet nem bírok leküzdeni magamról. Miközben minden kedden azt látom, hogy Formabontó társaim pörgetik le magukról a kilókat, én nem mozdulok.
A fehér kenyeret gyakorlatilag kiűztem a konyhából, kizárólag teljes kiőrlésűt eszem, hetente egyszer-kétszer. Az imádott csokoládéra is rázom a fejem, ünnepnap, mikor két gombóc fagyit engedélyezek.
Amin elcsúszok, azok az esti vacsorák. Nem tudok ellenállni, mikor a kedvenc éttermeimbe csábítanak és hiába választok körültekintően és okosan az étlapról, mégiscsak desszerttel zárom és elkortyolok mellé néhány deci bort. Izzadhatok akármennyit Laci edző kezei között, ha nem hagyok fel a hedonizmussal, marad a tavalyi fürdőruci.
Bár nem teszem ki az eredményeimet a kirakatba, valami mégiscsak történik a testemmel és az előbbi bűnlastrom ismertében ez kizárólag a cross-core-nak és Lacinak köszönető. A nyári ruhák szuszakolás nélkül rám jönnek, a közérzetem kiváló és értő kezek is észreveszik, hogy itt-ott és amott feszesebb vagyok.
A tudományos magyarázat erre a klasszikus találós kérdés, hogy egy kiló vas vagy tollpihe a nehezebb?
Naná, hogy vasgyúró lesz belőlem...