Lógok a szeren

A kötélen való csüngést már gyakoroltatta velünk, de az, hogy hatvan percet – és pluszban azt a negyedórát, amit minden edzésre ráhúz – húzzam-vonjam magam egy csigás függeszték ingatag két végén… Nem látom a happy endes filmet magam előtt.

Ismét bebizonyosodott, hogy Laci edző érti a dolgát. Mivel soha nem fényezné magát, megosztom a világgal, hogy ő a cross-core magyarországi főinstruktora, hozzá zarándokolnak el a Yakuzába azok a trénerek, akik ezt az új edzésformát szeretnék kitanulni.

Az első amatőr kérdés, hogy elbír a kötél? Igen, a kötél elbír. Mindenkit. És bár látszólag egyforma gyakorlatokat végzünk, ki-ki a saját erőnlétéhez tudja beállítani a mozgáskifejtést. A túlsúly ezekben a pillanatokban lesz igazán súlyosan felesleges, mert a saját tömeggel végzett manőverekkel magunkat kell mozgatni. Valami feldereng a fizikaórákból: minél nagyobb egy test tömege, annál nagyobb a tehetetlensége.

Az edzés legszebb pillanata, mikor Laci bemutatja a gyakorlatokat. Tökéletes. Már csak azért érdemes nekünk elbénázni, hogy utána újra átvegye. Bekukucskál a terembe Nagy Balázs is, de hiába invitáljuk a művész urat, ő a haladókhoz megy... Ez neki már kevés, mi meg lehet, belehalunk.

A percek észrevétlenül peregnek, és kezdünk ráérezni, hogy micsoda öröm, mikor az akarat maga alá gyűri a testet. Nem azt mondom, hogy egy, a terembe tévedt impresszárió szerepeket osztogatna a Bolsojba, de a küzdésben tisztes a helytállás. Nincs nyifi-nyafi, mindenki nyomja magából a maximumot.

Edzés végén Laci rehabilitációs tanácsadást tart, döngicsélnek körülötte a térd-, derék- és gerincfájósok, és mint egy csodagyógyító, írja elő az otthoni gyakorlatokat. A harmadik hétre belaktuk a küzdősportcentrumot, otthonosan mozgunk a yakuzák világában.