Az élmények adják az örömöt

Írni kell, írni kell, írni kell!!! Nem könnyű folyamatosan blogot írni, tudják ezt a kollégák, akik csinálják…

Már új hónap kezdődött, borzalom; az egészséges életmódról szól, dupla borzalom.
Mielőtt kitérnék erre a roppant érdekes témára, hadd másoljam be ide a még korábban írt bejegyzés kezdeményemet, hogy az se vesszen el:
Nagyon bejött nekem ez a megbocsájtósdi. Sokkal nagyvonalúbb lettem. Szóval gyorsan akartam még írni róla picit, mielőtt vége a hónapnak és valami szörnyűség jön: az egészséges életmód hava... Én azt már most buktam, hogy el sem kezdődött...De azt majd máskor részletezem. 

Tehát a megbocsájtás... Az egyik - szerintem - érdekes feladat az empátia gyakorlása volt. Amikor olvastam, rögtön bele is kezdtem és a következő NAGY gesztusokat tettem: 

- nem szóltam Ádám kollégámhoz, hogy ne zavarjam munka közben (ez egészen addig ment, amíg nagyjából 5 perc múlva kitaláltam, hogy elmesélem neki, miért ez a nagy hallgatagság...)

- legalább egyszer felvettem a telefont, amikor egy olvasó az Ádámmal közös vonalason hívott

- magam is meglepődtem, mennyire empatikus vagyok, hogy amikor hajlani négykor készültem le a beadandómmal (bár ilyen mostanában többször is volt) és akkor küldtem el a tanárnak, még egy rövid, ámde kedves emailt is mellékeltem mellé; egy aláírásért simán megérte az a plusz 5 perc.

Még lenne néhány példám, de tartsuk be az illemszabályokat és azoktól most tekintsünk el.

Mindenesetre az empátia nagyon fontos. A barátom például önként kényszerítve eljön velem a moziba a Civil Warra. Az egy fantasztikus film az empátiáról és a hiányáról. Hajrá, Vasember!

Empatikusnál empatikusabb voltam, amikor kiadtam tesómnak a személyi számomat. A nevemben akar bankot rabolni, vagy mi???? Mondjuk a teljes sztorihoz hozzátartozik, hogy az én repjegy foglalásomat intézte ez a drága, pótolhatatlan, édes, empatikus (remélem, olvasod ezt!) nővérke, ahhoz kellett.
Nem jut eszembe más példa. 

Talán csak a számomra örök probléma: Kezdő felnőtt vagyok és szinte mindennap történik valami, amire rácsodálkozok. Például arra, hogy a felnőttek gyakran élnek a barátságos bunkóság eszközével, de néha olyan mértékben, hogy nem tudom megállapítani, hogy most szórakoznak, vagy veszekednek-e. És amikor velem csinálják... Olyankor teljesen értetlenül állok a szituációban.

Barca-drukker, MARVEL akcióhős - örülök, hogy az lehetek, ami csak akarok: Ha fáj, akkor szuperhős; ha nem, akkor harcos.

Mindezek után azonban úgy érzem, muszáj írnom a májusi témáról is: Sajnos nem nagyon tudok odafigyelni az egészséges életmódra; egyrészt azért, mert folyamatosan rohanok és vagy dolgozok, vagy tanulok, másrészt mert imádom a nutellás banánt, nem tudok leszokni róla.
Most, hogy kezdődik a vizsgaidőszak, természetesen összeszedtem néhány betegséget, nehogy valami simán menjen. Szerencsére most már elég jól kezdek kilábalni az arcüreggyulladásból és a hörghurutból is, viszont a vállam kitartóan és apellátát nem ismerve (pedig én szeretem az apellátát, kiskoromban is mindig ezt mondtam, ha anya nem akart valamit megengedni) sajog, fáj, lüktet, szinte már elviselhetetlenül hasogat, mint ahogy  Van Gogh füle éghetett, mielőtt eltávolította a helyéről…
Szóval elnézést, ha nem vagyok túl humoros, de amellett, hogy bal kézzel pötyögni duplán nehéz, ha nevetek, csak jobban belenyilall a fájdalom a karomba. Csak hogy színesebbé tegyem mártírságom leírását és újra egyik kedvenc témámról, a MARVEL filmekről beszélhessek, el kell mesélnem, hogy – habár Vasember volt, van és lesz a kedvenc, utána pedig Hulk következik – most úgy festek, mint a Tél Katonája, fél karom a vállamtól fásli alatt, mindössze annyi a különbség, hogy ő a vaskezével SZINTE mindennél erősebb, én pedig mozgatni is csak összeszorított fogakkal bírom…De mindig is szuperhős akartam lenni.

Persze, szerintem is fontos az egészség (ahogy a facebook hirdeti minden vizsgaidőszak kezdetén: csak egészség legyen, meg kredit és aláírás). Én az élményekből töltekezek, onnan veszem az energiát és így bírom a hajtást. A menőbbnél királyabb interjúk mellett nagyon szeretek filmezni, egy időben rendezőnek készültem; de tud annál valaki jobb programot, hogy gyönyörű kolléganőm esküvőjére megyünk, aztán egy szuper este keretében megnézzük, hogyan hódítja el a világ legeslegjobb csapata a nagyon megérdemelt bajnoki trófeát az utolsó fordulóban? Áh az ünneplésnél nincs jobb és én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egész világgal együtt fiestázhatok, hiszen Barcelona drukkert mindenhol találni. Az öröm – na ez a kulcsa az egészségnek.