Kisalföld logö

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 0°C | 9°C Még több cikk.

Forrás hiányában egyes betegeket nem fogadnak

Az elvonások miatt két év alatt mintegy 900 millió forinttal csökkent a soproni Erzsébet-kórház gazdálkodása. Emiatt a körzeten kívülről érkező betegeket nem tudják fogadni.

A Soproni Erzsébet Oktató Kórház 2008-ban közel 600 ezer járó-, illetve 22 ezer fekvőbeteget látott el. A jelenlegi finanszírozás azonban mintegy 3-3,5 ezer fekvőbeteg, s több mint 100 ezer járóbeteg ellátását már nem teszi lehetővé. 2009-ben és 2010-ben több mint 900 millió forintos elvonással kell számolni. A likviditásnál már jelentkeznek a pénzügyi gondok. A kórházban korábban az ellátási területen kívülről érkező betegeket is ellátták, őket el kell utasítani.

Dr. Baranyi Tibor
Dr. Baranyai Tibor
- Most még nincs adósságállományunk, de már komoly likviditási problémák lépnek fel az áprilisi, májusi beszerzéseknél - jelezi előre a kisalfold.hu-nak prof. dr. Baranyai Tibor, a kórház főigazgató főorvosa. – A Sürgősségi Osztályt folyamatosan kell működtetni, a daganatos betegek kezelése sem odázható el, azonban számos tervezhető beavatkozásnál a várólista kitolódására vagyunk kényszerítve (például a szemlencse beültetésnél a várakozási idő 5 hónap, ízületi protézis beültetéseknél közel 2,5 év).

A főigazgató főorvos gyorsan hoz is egy példát: a protézis beültetés előtt állóknak folyamatosan fájdalomcsillapítókat kell szedni, komoly terhet jelet egy ilyen beteg a környezetének, a családnak, hiszen sokan közülük mozgásképtelenek, nem tudják ellátni magukat, és nem végzik el a korábban szinte természetes otthoni tevékenységet. A műtét halogatása sokkal több kiadással, ráfordítással jár, mintha időben el tudnák végezni az egyébként nem olcsó, de szakmailag indokolt beavatkozást.

 A diagnosztika területén megújult a labordiagnosztika, modernizálták a patológiai metodikákat, hazai és nemzetközi viszonylatban is kiváló a radiológiai ellátás.


- Az egészségügyben dolgozók alacsony bére is komoly feszültségeket gerjeszt – folytatja dr. Baranyai Tibor. - A bérszínvonal megalázó, az érdekeltségi rendszer nem működik, ezáltal a különböző minőségű munkák értéke összemosódik. Jó lenne olyan formában rendezni az orvosok, ápolók fizetését, hogy a mindenki számára kellemetlen és megalázó hálapénz rendszere megszűnjön.

 A belgyógyászat működtetése két osztály keretében történik, hangsúlyozottan a szív- érrendszeri és gyomor-bélrendszeri betegségekre koncentrálnak, de a szakma egyéb speciális területeit is művelik.


A mind kevesebb forrás ellenére a kórházban nagy gondot fordítottak a humánerőforrás fejlesztésére, ezen belül hét osztályon osztályvezető főorvosi csere történt nyugdíjazás miatt. A változások magukkal hozták a szakmai megújulást, számos új profil adaptálására került sor.

2002-ben 123 orvos dolgozott intézményben, ma már ez a szám 178. Az ápolói kapacitás területén azonban erőteljes fluktuáció tapasztalható. Nagy a külföldi elszívás, ami elsősorban azért problematikus, mert a jól képzett, tapasztalt ápolónők vállalnak munkát külföldön, pótlásuk pedig szakképzetlennel történik. 550 ápolói státusz áll rendelkezésre, ám ezt teljesen nem sikerül betölteni, folyamatosan 20-25 állás üresen van.

 A traumatológiai- ortopédiai ellátásban kiváló eredményeik vannak, a protetika vonatkozásában nagy igény jelentkezik területen kívülről is.


- Mára elértünk egy magas minőségű színvonalat, számos területen a legfejlettebb technológiával rendelkezünk – sorolja a főigazgató-főorvos. - Tudatosan felépített humánerőforrás áll rendelkezésre, igazodva a lakosság igényeihez, ám a finanszírozás drasztikus megváltozása miatt ezt a kapacitást nem tudjuk kihasználni. Rendelkezésre áll az orvos, a szakdolgozó, az eszközpark, kiváló a hotelszolgálatás, gyógyító hitvallásunknak megfelelően készek vagyunk a betegeket fogadni és gyógyítani. Ám nem kapunk elegendő pénzt, a betegek egy részét nem, vagy csak később tudjuk ellátni. A területen kívüli betegeket pedig nem tudjuk fogadni. Mi ez, ha nem pazarlás?

 A sebészeten az új osztályvezető főorvos vezetésével kiváló műtét-technikai eljárásokat, a beteget kevésbé terhelő endoszkópos módszereket vezettek be, hasonló metodikák kerültek előtérbe az urológiai, nőgyógyászati, fül-orr-gége és szemészeti ellátás területén is.


- Csak reménykedni tudunk, hogy a józanész kerül előtérbe és belátják az illetékesek is azt, hogy az egészségügyi ellátás nem improduktív szféra, hanem egy olyan ágazat, amely jelentős mértékben vesz részt az éves nemzeti jövedelem (GDP) megtermelésében, fontos szerepe van a lakosság egészségi állapotának és munkaképességének helyreállításában – zárta dr. Baranyai Tibor.

Olvasóink írták

29 hozzászólás
12
  • 29. tarjankata 2010. március 10. 19:12
    „c7 üdv.
    Veled! feláll a hajam a sok" okos" hozzászólástól.
    A komolyakat pedig tisztelettel fogadom ill. olvasom!!!”
  • 28. c7 2010. március 09. 18:13
    „23
    Igazad van. Lassan nevetnem kell. Annyirra 1 "hullámon pendelünk" Veled Önnel Magával ?”
  • 27. tarjankata 2010. március 08. 22:36
    „T. "kukac 40"

    "NYOGOTT" lehetsz , nagyon sok Jó orvos van "OTTBENN", akik " BARANYI" igazgató főorvos úrral egyetemben
    lelkiismeretesen teszik a dolgukat, és még a helyesírást is megtanulták!,- minek alapján kellene elmenniük?
    Azt hiszed olyan nagyon vágtatnak az emberek a kórházba dolgozni,-fogalmad sincs mit beszélsz!!!”
  • 26. tarjankata 2010. március 07. 18:17
    „Elég szomorú dolgok ezek.A beteg az orvosi ill. nővéri ellátásra van szorulva, akik felesküdtek , és el is látják
    a betegeket tudásuk, lelkiismeretük szerint- még a KÖRÜLMÉNYEK ÉS A MEGSZORÍTÁSOK ELLENÉRE IS!!!
    Hiába írnak elég megalázó dolgokat róluk némelyek, nekik is megalázó, hogy nem tudják, illetve csak az/ismét/ megadott körülmények és lehetőségeik szerint tudják hivatásukat teljesíteni.
    A Tisztelt beteg, aki a sokat emlegetett hálapénzt "dugaszolja" -gondolta volna meg, hogy mit ér ezzel el.
    Az az orvos így is-úgy is ellátja!!! Olyan nincs, hogy utána pedig lesz...ja. Mindenkit ellátnak.A HÁLAPÉNZT A BETEG KEZDTE EL ADOGATNI!!!
    Olyanokat kellen elmarasztalni akik ezeket a dolgokat előidézték! Az orvos, a nővér, a betegtologató, az asszisztens, ...stb. -mindegyikük EMBER ,akik nem tehetnek róla, hogy ez van, ez lett az egészségügyből!!!”
  • 25. egysoproni_ 2010. március 07. 16:54
    „22. Odenburg!
    A kórházi és egyéb eü intézmény gépparkját mindenkinek össze kell dobni! Ha nem így akkor úgy! Soha nem tudhatod, hogy melyikre és mikor lesz szükséged! Nem keresek milliókat. Sőt, havi 220 órával keresek 100 ezer Ftot. Nekem sem esett jól az, hogy fizettem pl a fogorvosnál a viziutdíjat. Ugyanakkor az a bizonyos 300 Ft az adott orvosnál maradt amiből fejleszthetett volna és akár az én gyógyulásomat és érdekeimet is szolgálhatta volna! Ennyi erővel TB-t se fizess mert úgysem vagy beteg és lehet, hogy nem is voltál beteg 10 éve és nem vettél támogatott gyógyszert stb...
    Az étkezési utalványt nem vették el mindenkitől! Sőt...! Az önkormányzati dolgozók kapnak nem is akármennyit. Az Ő fizetésüket is az adófizetők dobják össze nemde?
    23. Kata7!
    Leírtad amire céloztam. Sokan feleslegesen is elmennek orvoshoz csak azért, hogy Terika kipletyózza Marikát...”
  • 24. kenyeres 2010. március 07. 16:29
    „Ki foglakozik a betegekkel, mintha már nem is az lenne a fontos, hogy meggyógyuljon, segítsenek a bajbajutottaknak!”
  • 23. Kata7 2010. március 07. 16:27
    „22. hozzászólás Odenburg 2010.03.07. 15:36
    Sajnos nem csak a kórházi dolgozók anyagi helyzete ilyen keserves, csökkent a rendőrök ,óvónők, tanárok jövedelme is , mindenkitől elvették az étkezési utalványt is. De nem hallottam, hogy a Kórház igazgató jövedelme csökkent volna, ha ilyen nagy a baj, akkor a vezetők miért kapnak a dolgozókhoz mérve irreálisan magas jövedelmet, ide értve az önkormányzati képviselő urakat is a polgármesterrel.
    Ez igaz. De! Én egyetértek 21. egysoproni_ 2010.03.07. 14:27 hozzászólásával.
    Én is arra szavaztam, hogy maradjon a 300Ft-os vizitdíj. Miért? Nem azért, mert nekem olyan sok pénzem van. (csak egy gyári munkás vagyok) Abban az időben tényleg csak azok mentek orvoshoz, akiknek valami betegségük volt. A váróterem nem volt teli szimulánsokkal, akik ott beszélték meg az eseményeket és mentek az orvoshoz ha tüsszentettek egyet. Nem volt annyi "felesleges" vizsgálat. Maradt pénz azoknak, akiknek tényleg kellettek a műtétek.”
  • 22. Odenburg 2010. március 07. 15:36
    „Sajnos nem csak a kórházi dolgozók anyagi helyzete ilyen keserves, csökkent a rendőrök ,óvónők, tanárok jövedelme is , mindenkitől elvették az étkezési utalványt is.
    De nem hallottam, hogy a Kórház igazgató jövedelme csökkent volna, ha ilyen nagy a baj, akkor a vezetők miért kapnak a dolgozókhoz mérve irreálisan magas jövedelmet, ide értve az önkormányzati képviselő urakat is a polgármesterrel.
    A vízit díjat ne sírjuk vissza, fizetünk elég eü hozzájárulást ! Miért a dolgozó beteg embereknek kellene összedobni a kórházi gépparkot és stb..?????
    A vízit díj nem oldotta meg a hálapénz problémát ,attól hogy az automatából blokkot váltottunk a hálapénz
    élt és élni is fog , mert anélkül nincs hozzáállás, lelki ismeretes gyógyítás SAJNOS”
  • 21. egysoproni_ 2010. március 07. 14:27
    „19. iparos!
    Mindegy, hogy ki van hatalmon akkor amikor a vizitdíjat megszüntető népszavazás volt én akkor is arra szavaztam volna, hogy maradjon! Míg sokan az orvosok zsebét tömik 10 ezrekkel addig a 300 Ft-os vizitdíj sem volt sok! A vzitdíj megfizeése alól így is sokan mentességet kaptak és nem kellett fizetnieük! A tumoros betegek, a krónikus betegségben szenvedők, 18 év alattiak és hadd ne soroljam. Mindezzel szemben a kórházunknak éves szinten ez kb 75 millió Ftot jelentett volna. Mire lett volna elég ez a kb. 75 millió Ft! Több mint 1 évig minden dolgozónak a havi 6 ezer Ftos étkezési utalványa kijött volna belőle vagy ez a pénz elég lett volna 3 mobil röntgengépre vagy éppen 4 altatógépre. Esetleg 2 új műtőasztalra és egy laparoscopos műtétekhez használatos toronyra. Ebből a 75 millió Ftból esetleg a szakdolgozóknak egy részét el lhetett volna küldeni továbbképzésre vagy éppen akinek még nins szakképesítése azon kollegák egy részének az a szakképzés és vizsgájának a díja vígan kijött volna belőle. Vagy éppen ez a kb. 75 millió Ftos éves összegből kijött volna kb 75 protézis műtét ami csökkentette volna a 2.5 éves várólistát.
    Tudom ezt a munkát váalltuk ezt csináljuk, de nem mindegy, hogy napi 164 - 172 órával keres valaki 100 - 110 ezer Ftot vagy éppen 220 - 230 órával úgy, hogy sok esetben ünnepnap a családjától távol az emberek gyógyulása érdekében dolgozik 12 vagy akár 24 órában! Tudnék mesélni, hogy hány házasság ment tönkre emiatt mert hosszú éveken át nem tudta az orvos vagy az ápolónő vagy épp más kórházi dolgozó a párjával összeegyeztetni a szabadságját vagy épp sok esetben nem volt aki vigyázzon a gyerekre.”
  • 20. Kukac40 2010. március 07. 12:37
    „Baranyinak és társainak semmi kersnivalójuk a kórházban. Ideje lenne távozniuk, ne okozzanak több kárt a városnak. Van egy szép kórházunk, amibe már csak jó orvosok hiányoznak. A kórházi kapuknál, nyugottan szedhetnének behajtási pénzt annyi autó közlekedik ottben.”
  • 19. iparos 2010. március 07. 11:42
    „Ebben az országban nagyon sokan törni és zuzni tudnának, és még az agyuk is pattog/ a tanártol, a bolti eladoig/
    Abban is biztos vagyok, hogy akkor mikor a 300 Ft-rol kellett szavazni, biztosan nemmel szavaztatok!”
  • 18. Freddy01 2010. március 07. 10:13
    „17. Tökéletesen igazad van. A Feleségem 15 éve dolgozik a soproni Kórházba. És itt be is fejezem, mert én is oda kerülök ha folytatom, de én mint ápolt, a dili osztályra. Most sorolták be egy bérkategóriába. Annyira jött ki a bére, hogy nem érte el a törvényi minimumot, és a Kórháznak kellett nyolcszáz ft-al kipótolni.
    Komolyan mondom sokszor ordítani, törni, zúzni szeretnék, Abba is hagyom, mert megint pattog az agyam....”
  • 17. egysoproni_ 2010. március 06. 22:00
    „A kórházunk annak ellenére tart itt, hogy 2009. szeptemberében már elvették mindenkitől az étkezési utalványt! Ez évtől csak nagyon korlátozott számban küldenek el szakdolgozókat szakirányú tanfolyamra és/vagy továbbképzésre ami hosszú távon a gyógyító és ápolási munka rovására fog menni. Megszűntek a jubileumi jutalmak is és több 10 millió Ftnyi elmaradt ügyeleti díjat sem kaptak meg a dolgozók. A Soproni Kórház fennmaradása érdekében már így is nagyon sok pénzt elvontak mind étkezési utalvány és egyéb járandóság oldaláról és mind pedig a havi gyógyszerkeretból amit kapnak az oyztályok. Nemsokára már wc papírra sem fog telni. Embert elküldeni már nem lehet mivdel így is túllépjük a havi túlórakeretünket és átlag 60 órákkal így is többet dolgozunk mint kellene. Az ország kórházai közül a soproni kórházban a legalacsonyabbak a bérek annak ellenére, hogy itt van Ausztria ahova már nagyon sokan kimentek dolgozni és még fognak is menni! Na, de említhetném élországnak még Olaszországot, Németországot, a Svédeket és Angliát is. Ha ott megfelel ez a magyar munkaerő ahokl talán nagyon sok esetben szigorúbb szabályok szerint kell dolgozni akkor itthon is meg kellene becsülni őket, minket.”
  • 16. Orfeusz 2010. március 06. 21:23
    „15. ÉS A VISSZASZERZETT PÉNZBŐL KELL JUTTATNI A SOPRONI KÓRHÁZNAK ÉS AZOKNAK AKIKTŐL A "MEGSZORÍTÁSOK" MIATT ELVETTÉK A PÉNZT: AZ EGÉSZSÉGÜGYNEK, AZ OKTATÁSNAK, A KUTATÁSNAK, A BŰNÜLDÖZÉSNEK ETC.”
  • 15. Orfeusz 2010. március 06. 21:18
    „EGY FONTOS CIKK!!!!!!!!!!! VÁLASZ ARRA, HOGY HOL VAN A SOPRONI KÓRHÁZ PÉNZE, A MI PÉNZÜNK?
    BKV, MÁV, MAGYAR POSTA........ JÖN: SZERENCSEJÁTÉK RT, MINISZTÉRIUMOK STB. MINDEN ÁLLAMI
    CÉGNÉL ÉS VEZETŐ TISZTVISELŐNÉL KÖRÜL KELL NÉZNÜNK, HÁTHA TALÁLUNK "ELBÚJT" KÖZPÉNZT!

    ,,Nokia-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak..." - a teljes interjú
    Beszélgetés Balogh Zsolttal, a BKV Zrt. volt megbízott vezérigazgatójával
    2010.03.06 18:00

    Csermely Péter
    - Nem mindennapi interjú lesz ez. Miért vállalkozott rá?
    - Gondolhatja, hogy nem kellemes érzés ország-világ elé állni ezekkel az ügyekkel, hiszen a magam BKV-n belüli szerepéről fogok részletesen beszélni. De mivel halálos fenyegetéseket kaptam, úgy érzem, meg kell tennem. Azzal, hogy a nyilvánosság elé tárom mindazt, ami a cégnél folyt, részben könnyítek a lelkiismeretemen, részben pedig hatástalanítani próbálom az engem ért fenyegetéseket.

    - Ennyire komolyan veszi azokat a presszionáló üzeneteket?
    - Mivel tudom, hogy végső soron kitől származnak, nagyon komolyan veszem.
    - A lelkiismerete csak most szólalt meg?
    - Nem. Végig szólt, és egyre erősebben. Amikor jöttek értem a rendőrök, szabályosan megkönnyebbültem.
    - És ha nem jöttek volna?
    - Előbb-utóbb jönniük kellett. Csak az időpont volt kérdéses.
    - Kezdjük az elején. Mikor került a BKV-hoz?
    - A vállalat 2006 decemberében írt ki pályázatot egy beruházási csoportvezetői állásra, erre jelentkeztem, az igazat megvallva, nem túl sok reménnyel. Ekkoriban elbocsátások voltak a cégnél, sokan mentek kifelé, és nagyon kevesen befelé, ráadásul a vezetői posztok csaknem mindegyikét régi BKV-sok töltötték be.
    - Ekkor Antal Attila volt a vezérigazgató. Találkozott vele, mielőtt pályázott?
    - Igen, egy semleges rendezvényen találkoztunk, ekkor a kezébe adtam a szakmai önéletrajzomat, de mondom, nem ítéltem esélyesnek a dolgot. Aztán az életem úgy alakult, hogy vidéken voltam egy hónapig, utána kaptam a hírt, hogy mégis meghallgatnának. Háromszor meghallgattak, és 2007 áprilisában végül megkaptam az állást.
    - Mit csinál egy beruházási csoportvezető a BKV-nál?
    - Beruházási terveket menedzsel, ezek előkészítését és lebonyolítását felügyeli.
    - Erre ön alkalmas volt?
    - Ilyen vagy ehhez nagyon hasonló munkakörben több mint tíz évig dolgoztam a Matávnál, utána pedig, 1998-2000 között, a Magyar Postánál én alakítottam ki a beruházásokat felügyelő rendszert, úgyhogy azt gondolom, igen. Persze, a BKV-nál minden, így a beruházások is másként zajlanak, ennél a társaságnál ésszerű munkavégzésre, átgondolt tervezésre nincs lehetőség.
    - Miért?
    - A tárgyév mindig összecsúszik az előző évvel, a költségvetésről nagyon későn dönt a fővárosi önkormányzat, a projektek sokáig állnak, később pedig lóhalálában kell lezárni őket.
    - Mikor találkozott a politikával?
    - Miután műszaki vezérigazgató-helyettes lettem, 2007. szeptember végén, október elején.
    - Hogyan?
    - Berendelt az irodájába.
    - Hagyó Miklós?
    - Igen. Egy tányér volt előtte, valami negyven deka párizsival, éppen evett. Miközben bemutattak neki, két kézzel tömte magába, aztán rám nézett, és azt kérdezte: te leszel? Mondtam, hogy úgy tűnik, én. Aztán azt mondta, hogy kemény legyek, mert itt végre kell hajtani dolgokat, és aki nem teszi, annak nincs kegyelem, annak el kell vágni a torkát.
    - Milyen finom úriember. De legalább egyértelmű volt. Miért nem állt fel?
    - Nem volt semmilyen ismeretem erről a világról, ilyen emberekkel azelőtt nem találkoztam. Közlekedésépítő mérnök vagyok, aki éppen nagyon örült az előléptetésének. Ezt a közjátékot igyekeztem elfelejteni.
    - Azt hitte, hogy ennyi volt az egész, és innentől belevetheti magát a szakmai munkába? Ezt nem gondolhatta komolyan.
    - Azt valamennyire természetesnek tartottam, hogy a BKV-t felügyelő főpolgármester-helyettesnek bemutatnak. A helyzetet viszont, amibe kerültem, nem ismertem fel.
    - Mikor jött az első telefon?
    - 2007 novemberében. Egy informatikai beruházást érintett, amit egy bizonyos cég nyert el.
    - Tiszta körülmények között?
    - Aligha.
    - Megmondták, hogy ez és ez a pályázó nyerjen?
    - Az volt a szokás, hogy a politika csak általánosságokban utalt az ilyesmire, sokszor szabályosan ki kellett találni, mit akarnak.
    - Mi hangzott el a telefonban?
    - Hogy a győztes cég majd jelentősen árat fog emelni, és a vállalt határidőt is kitolja. Ez a bevett eljárás. Lehet, hogy az effajta pályázatok formailag a legkedvezőbb ajánlattal nyernek, de utólag mindig jönnek ezek a módosítások, a megemelt árral és a határidővel való bűvészkedéssel.
    - Ki volt a vonal túlsó végén?
    - Az az ember, aki bemutatott Hagyó Miklósnak, Hatvani Szabó János.
    - Miért nem küldte el a fenébe?
    - Mert Hagyó megmondta, ott, az irodájában, hogy ez az illető fog engem hívni, és az olyan, mintha ő hívna személyesen. Ezt elég részletesen kifejtette. Valahogy úgy fogalmaztak, hogy Hatvani Szabó lesz a tartótisztem.
    - Ezt a bizonyos telefonhívást elmesélte Antal Attila vezérigazgatónak?
    - Nem, Hatvani Szabó tájékoztatott, hogy Antal mindenről tud.
    - Szó nélkül teljesítette a kérést?
    - Nem. Nem értettem, hogy miért kellene kockára tennem az állásomat egy ilyen védhetetlen ügyben. Azt mondtam, hogy ez nem fog menni.
    - Mi volt a reakció?
    - Mennem kellett Hagyóhoz. Hagyónak van egy bosszantó eljárása. Szokása, hogy nyakon ragadja az embereket, mintha barátkozna, de ezt elviselni igazi fizikai tehertétel. Nekem is elkapta a nyakamat, és így sétáltunk fel-alá az irodája előtt a folyosón. Közben elmondta, hogy a szerződésmódosítást márpedig meg kell csinálni, és a többletpénz teljes összegét ki is kell fizetni még karácsony előtt, azaz napokon belül.
    - Mit érzett?
    - Szégyelltem magam. Ma is szégyellem.
    - Miért?
    - Mert balek voltam.
    - És mit tett?
    - Továbbengedtem a módosított szerződést, és elismertem a teljesítést.
    - Miért?
    - Mert úgy gondoltam, hogy nem tehetek mást. Féltettem az állásomat.
    - És ezzel elindult a lejtőn.
    - Így történt. Egyébként ez az első eset végig nem hagyott nyugodni, 2009 tavaszán újra elővettem ennek az informatikai beruházásnak az ügyét, belső vizsgálatot indítottam, és hivatalosan felszólítottam azt a bizonyos céget, hogy fizessen kártérítést a BKV-nak a késedelmes teljesítésért. Válaszul a cég vezetőjétől folyamatosan fenyegető SMS-eket kaptam.
    - Megmutatta valakinek?
    - Igen, Horváth Évának. Mondtam, hogy elképesztő, amit műveltek, elloptok egy csomó pénzt, és ráadásul fenyegetőztök is. Azt válaszolta, hogy ne törődjek az ügygyel, nem kell az illetővel foglalkozni, semmi közöm hozzá.
    - Mennyi pénzről lehetett itt szó?
    - Egyszer éppen Hagyóhoz mentem, és ott ült az előszobájában a már említett tartótiszt. Beszélgettünk, volt időnk, mert Hagyó mindig sokáig váratta az embereket. Kinyitotta a táskáját, benne volt egy nagyméretű boríték, tele pénzzel, azt mondta, ez jött vissza az általam átengedett beruházásból. Az általa említett visszatérítési ráta negyven százalék volt. És ez egyetlen eset volt a sokból.

    Fotó: Éberling András

    - Mi volt Horváth Éva szerepe a BKV-nál?
    - Ő volt a csendőr kalapja.
    - Ezt nem értem.
    - Mifelénk az Alföldön járta egy történet, hogy ha annak idején egy csendőr nem tudott egy rendezvényen megjelenni, azért a kalapját kirakták, figyelmeztetés gyanánt, hogy bármikor befuthat. Magyarán a BKV-nál Horváth Éva képviselte és menedzselte Hagyó érdekeit.
    - 2008 elején ön lett a vállalat megbízott vezérigazgatója, először kétszer egy hónapra. Milyen állapotban volt akkor a BKV? - A BKV akkor gyakorlatilag lángokban állt. Használtbusz-beszerzési botrány, AAM-szerződések, sztrájk, Tóth Norbert gazdasági igazgató bejelentette, hogy májustól a cég finanszírozhatatlan lesz, és állt a bál a paraméterkönyv körül is. Egyébként, amit ellenem fel szoktak hozni vádként, ez idő tájt írtam alá Szalainé Szilágyi Eleonóra visszafoglalkoztató szerződését. Valóban, aláírtam. Azt sem tudtam, hol áll a fejem, hogy mikor, melyik tűzfészket oltsam, naponta tizenhét aláírótömbnél soha nem volt kevesebb, és Szalainé odajött, és megkérdezte, hogy akkor ő elmenjen-e, mert a szerződése lejárt. Mondtam, hogy dehogy menjen, éppen most, amikor a tudására nagy szükség van a sztrájk miatt, maradjon és segítsen. Azt viszont nem tudtam, hogy akkorra már kapott végkielégítést, ráadásul csillagászati összegűt.
    - Megbízott vezérigazgatóként sűrűbben találkozott a politikával?
    - Igen. Először is, létrehoztam a jogi osztályt és a belső ellenőrzést végző controlling igazgatóságot, mert bármilyen furcsa, azelőtt ilyen nem volt a BKV-nál. Hagyó Miklóssal minden apró szervezeti és személyi döntésről egyeztetnem kellett. Írásos előterjesztést kellett küldenem Horváth Évának, amire általában Hagyó aláírásával jött válasz, ugyancsak Horváth Éván keresztül. Egyébként nagyon feszült volt a légkör, mert a már említett botrányügyek politikai üggyé is váltak. A paraméterkönyv körüli botrány idején Hagyó személyesen is megjelent a nagy tárgyalóban, négy-öt ember kísérte, vörös fejjel üvöltözött velünk hajnalig. Aztán kaptam tőle egy meghívást Gödöllőre, kérte, hogy látogassam meg. Másfél órát várakoztatott, majd egy lakásban közölte velem, hogy ezentúl konkrét utasításokat fog adni, és azt mondta, éves tagdíjat kell fizetnem neki.
    - Tessék?
    - Jól hallotta. Tizenötmillió forintot, készpénzben, karácsony előtt.
    - És erre ön?
    - Kiszédültem.
    - Vitt neki pénzt?
    - Nagyságrendileg mintegy hetvenmillió forint jutott hozzá rajtam keresztül. Azóta tudom, hogy tizenötmillió fér el egy Nokia-dobozban, mert egyszer például abban adtam át az összeget.
    - Honnan szerzett ennyi pénzt?
    - A BKV-nál adták össze, a Hagyóhoz közel álló vezetők, már tudták, hogy én fogom kézbesíteni.
    - És ők honnan szerezték?
    - A BKV körüli cégektől.
    - Hol adta át a dobozokat Hagyónak?
    - Lelovics Ottó szobájában.
    - Mit szólt Hagyó a pénzhez?
    - Örült neki, megköszönte.
    - Miért nem ment a rendőrségre, miért nem tagadta meg az együttműködést?
    - Ekkor már féltem. Tudtam, hogy amiatt a bizonyos első eset miatt zsarolható vagyok, és kezdtem látni, milyen összetett pénzbehajtó szervezettel van dolgom.
    - Miből látta?
    - Mindenhol Hagyó embereibe ütköztem. 2008 áprilisában volt a sztrájk a BKV-nál. Végül megegyeztünk a sztrájkolókkal, aláírtuk a megállapodást, és ekkor valaki szólt, hogy menjek fel az irodámba. Ott ült pár szakszervezeti vezető, egy-két igazgató, és mondták, rendben, vége a sztrájknak, és most szokás szerint vissza kell juttatni valamennyi pénzt a szakszervezeteknek, és küldeni kell egy csomaggal Hagyónak is. Nagyon bután nézhettem, mert valamennyien bólogattak, hogy igen, meg kell találni erre a forrást. Felhívtam Hagyót, hogy mi ez a helyzet, ő meg úgy ordított velem, hogy el kellett tartanom a telefont a fülemtől. Tudott mindenről, és kiabált, hogy ezt el kell intézni.
    - És szakszervezeti emberek is ott ültek...
    - Igen.
    - Ön kapott a pénzből?
    - Soha, egy forintot sem. Távozni is végkielégítés nélkül távoztam.
    - Nem ötlött fel soha önben, hogy micsoda megalázó és főleg bűnös szituációkba kerül?
    - Megalázó... Dehogynem. Egyszer például Hagyó elhívott egy beszélgetésre. Horváth Éva mondta, hogy ide és ide kell mennem. Másfél órát vártam egy utcasarkon, és sehol senki. Felhívtam Horváth Évát, hogy ebből elég, én elmegyek. Erre közölte, hogy ők közben meggondolták, máshová mentek, menjek én is oda. Ott is vártam egy órát, végül kiderült, hogy bent ülnek. Bementem, leültem én is. Hagyó volt ott, Mesterházy Ernő és Tóthfalusi György, a BKV igazgatóságának elnöke. Hagyó azt mondta, hogy ezentúl nemcsak azt kell teljesítenem, amit ő mond, hanem azt is, amit Tóthfalusi kér.
    - És Mesterházy?
    - Ő egy szót sem szólt, elnézett fölöttünk, nézte a tévét.
    - Mit kért Tóthfalusi?
    - Neki ingatlanokkal, ingatlanhasznosítással kapcsolatos kérései voltak. Őt ez érdekelte.
    - Mikor kezdte azt érezni, hogy vége lesz a dalnak?
    - Amikor híre jött, hogy Kocsis István érkezik. Akkor felgyorsultak az események. Én, amíg lehetett, a kommunikációs igazgatóság szerződéseit visszatartottam, nem ellenjegyeztem, mert ezen a területen történt a legtöbb, addigra már kipattant botrányos eset. Eddig lehetett. Megint csak Horváth Éva szobájában közölte velem az a bizonyos tartótiszt, hogy mindent alá kell írnom, mielőtt Kocsis megérkezik. Végül aláírtam őket, de azzal a kikötéssel, hogy a tartalomért nem vagyok hajlandó felelni, azért a szakterületi vezetők a felelősek, és az aláírásom csak az aláírási szabályzat miatt kerül ezekre a papírokra.
    - Most már nem először hozom szóba, de ezek annyira képtelen helyzetek, hogy megint meg kell kérdeznem: miért tűrte, miért nem csapott az asztalra, miért nem fordult a hatóságokhoz?
    - Sokadjára sem tudok jó választ adni erre. Mert gyenge akaratú voltam, és gyáva. És bár igaz, hogy ezek az események megtörténtek, azért a munkaidőm nagy részét mégiscsak érdemi, szakmai tevékenység töltötte ki, amihez értettem, és amit szerettem csinálni. Egyébként azzal, hogy mindezt elmondom a nyilvánosság előtt, van még egy célom. Nagyon sok hozzám hasonló gyenge, megfélemlített ember dolgozhat még az állami cégeknél. Nekik szeretnék segíteni, hogy az én példámból okuljanak, és ha ilyen ügyekbe keveredtek, akkor szálljanak ki, mert egészen bizonyos, hogy nem lesz jó vége az ő történetüknek sem.
    - Együttműködik a hatóságokkal?
    - Igen.”
  • 14. Kata7 2010. március 06. 18:55
    „Pár hete még arról írtak cikket, hogy milyen jó helyezést ért el a soproni kórház a megyében.
    Most meg kiderül az igazság. Protézisműtét várakozási ideje 2,5év? Hát elment az eszük!Mit ér a fájdalomcsillapító?(Akinek nagy a fájdalma, akár függővé is válhat tőle.)Nem beszélve arról, hogy nem mindenkinek tud segíteni a családtagja.Gondoljunk az egyedülállókra.
    c7 hozzászólásával is teljesen egyetértek.(kávézások)”
  • 13. Shaki 2010. március 06. 17:47
    „Én a múlt héten feküdtem benn, hirtelen mütétem volt, csodálatosak ott az orvosok, bár lehet a sebészet az egyetlen, hisz ott sok fájdalom van a betegekben vagy ezért vagy azért, és talán az őszinte toleranciával kezelik a betegeket, csak hogy elfeledkezzenek a fájdalomról! Igen is vannak csodás orvosok, és rohadtul lesz@rom, mennyiért teszik! Mindent megérdemelnek és ezúttal minden őszínte tiszteletem Dr. Szöllősi András doktor úrnak, fiatal még nagyon, de kevés olyan édes és kedves emberrel találkoztam eddig, mint amilyen ő volt és azóta is! Köszönöm, az ilyen orvosoknak mindent megadnék, ha tehetném! És szidhatjuk a finanszírozásokat, meg a kormányt meg stb,. de amíg ŐK vannak, hidd el tisztelt mindenki, nem fogsz te sem meghalni!!!!!”
  • 12. c7 2010. március 06. 15:21
    „7 igazad van 123%ban.”
  • 11. Sophia 2010. március 06. 14:08
    „szasza 2010.03.05. 18:24
    "Csak azt szajkózták az elmúlt években, hogy borzasztó büszkék, hogy nem veszteséges a soproni kórház....."
    Úgy néz ki nekik nem veszteség ha egy ember meghal mert nem kapott időben ellátást!Lényeg,hogy pénzadósság nincs!Ro..dt egy világ!”
  • 10. Neo624 2010. március 06. 11:08
    „Lehet, hogy az egészségügy az állam által alulfinanszírozott, de a betegek által nem. Tudjátok mire gondolok. Akkor is szerintem a hozzáállásal vannak itt a legnagyobb gondok. Ha nem adsz elég pénzt le...nak. Ha meg adsz akkor többet követelnek. Sajnos ez a rossz tapasztalat nem csak szóbeszéd, hanem velünk történt. Volt tapasztalatom a soproni kórházzal sajnos 4 hónapig és volt a győrivel is. Hát ég és föld a kettő.”
29 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fertőrákos: még nincs időpont az útjavításra

Rendkívül rossz állapotban van a Fertőrákost Szentmargitbányával összekötő út minősége. A felújítás… Tovább olvasom