Erről írtunk 10 éve - Nincs vigasz, álom marad Eurovegas? 

10 éve - Nincs vigasz, álom marad Eurovegas?

A bezenyei Eurovegas központjátadó konténercentrumban már csak a gondnok maradt úgy tűnik, a kaszinóváros felépítéséből semmi sem lesz. Úgy tudjuk, a Hard Rock kiszállt Asamer cégei eurómilliókat buktak, befektető nincs. A legtöbb magyar alkalmazottnak felmondtak.  A jelek már hónapok, sőt, évek óta erről árulkodtak, ám mostanra szinte biztosra vehető, hogy zátonyra futott a bezenyei kaszinóprojekt. December óta szinte mindenki eltűnt „Eurovegasból”, a legtöbb itteni alkalmazottnak felmondtak a takarítóktól a projektvezetők képviselőjéig. Úgy tudni, a konténerek már a magyar államéi lesznek. Az már hosszú ideje látható volt, hogy valószínűleg sem hitelt, sem újabb, tőkeerős befektetőt nem sikerült találni a fejlesztéshez. A kaszinóvárost megálmodó Hans Asamercégei Líbiában jelentős veszteséget szenvedtek. Ennek ellenére a kaszinókoncesszióért - s a késedelemért - cserébe fizették a kötbért, „e kötelezettségének a konceszszióba vevő rendszeresen eleget tesz” - kaptuk a választ január 19-én a Nemzetgazdasági Minisztériumtól.

Kisebb-nagyobb csúszásokkal Bezenyének és Hegyeshalomnak is fizették a telekadót. Hivatalos úton is szerettünk volna válaszokat kapni kérdéseinkre. A kaszinóváros sajtójáért felelős Heart Communications „se megerősíteni, se cáfolni nem kívánta”, hogy a Hard Rock kiszállt Eurovegasból, s hogy várhatóan nem valósul meg a megaberuházás. Kerestük a cég itteni ügyeit intéző Radó Anikótis: ő azt ígérte, kérdéseinket tolmácsolja Alfred Supersberger projektvezetőnek. Válasz azonban nem érkezett. „Munkahelyet, fejlődést jelentett volna, nagyon sajnálom, ha tényleg nem valósul meg” - mondta Eurovegasról Szőke Lászlóhegyeshalmi polgármester. Hozzátette: az esedékes telekadót március 15-ig kellett volna megkapniuk a projektgazda cégtől, ám ez egyelőre nem érkezett be. „Nem estem kétségbe, korábban is volt, hogy csúsztak egy hónapot, majd késedelmi pótlékkal együtt fizettek” - mondta. Mindenesetre még reménykedik a fejlesztésben is: „Banki követelések vannak ezeken a területeken. Ha ők pénzükhöz akarnak jutni, érdemes lenne valamit megvalósítaniuk - a tervek készen vannak. Tőlünk a kaszinóváros megálmodói soha nem kértek semmilyen pluszsegítséget, így most nincs is, amit számon kérhetnénk rajtuk” - közölte. Nagy István,a térség országgyűlési képviselője is hasonlóképp gondolkodik. „Nagy gazdasági húzóerőt jelentett volna, s több ezer munkahelyet. Magam is közbenjártam ennek érdekében. Remélem, hogy nem állt le végleg a beruházás, s az illetékesek keresik a lehetőséget, hogy lehet megvalósítani a terveket.” 

20 éve - Bakonyi bankrablás

Helikopterrel is keresték azt a sötét színű Lanciát, amivel a veszprémvarsányi takarékszövetkezet kirablója menekült el az őt üldöző rendőrök elől. A Kisalföld úgy tudja, a rablótöbb százezer forintot vitt magával. Hosszú csövű fegyverrel mentbe egy álarcot viselő férfi a veszprémvarsányi takarékszövetkezetbetegnap délben fél egykor. A rabló felszólította az alkalmazottakat:, Adják oda a pénzt, a riasztót nenyomják meg!” A pénztáros hölgy a kasszában lévő készpénzből egy kötegnyit átadott a rablónak. A támadó a hölgyeket a mosdóba tessékelte, majd egy sötét színű Lancia gépkocsival Veszprém irányába menekült. A telefonon riasztottrendőrök azonnal utánaeredtek. Azonban a férfi egérutat nyert, mert üldözői gépkocsija megcsúszott a nedves úttesten és kátyúba ragadt. A rabló a 82-es főútról Csesznek felé vezető kereszteződésnél tért le s tűnt el. Pedig mialatt a helyszínelők atakarékszövetkezet mellett a Lancia keréknyomait öntötték kigipsszel, az elkövető keresésére indult rendőrautók és személyzetük - közöttük a keresésbe bekapcsolódott Veszprém megyeikollégák is ellenőrző áteresztőpontokat állítottak fel. A mozgókutatók munkáját helikopter segítette a magasból, azonban a keresett autót és az azt vezető férfit nem sikerült megtalálni. Az elvitt összegről nem kaptunk információt, ám a Kisalföld úgy tudja, hogy az álarcos fegyveres többszázezer forinttal lett gazdagabb.

60 éve - Épül a Richards

Törmelékeken, pallókon át, bukdácsolva, új, hosszú épülethez jutunk a Richards Finomposztógyár győri telepén. Az új gyapjúmosót építik, az építkezéssel párhuzamosan történik a hatalmas berendezés szerelése. Szanaszéjjel hatalmas ládák, ezekben érkeztek a gépkolosszus alkatrészei. Két hajót töltött meg a Győrbe irányított 56 láda. — Itt kerül majd be a rendszerbe a zsíros gyapjú — mutat Halász Ferencfőmérnök a gépcsontváz egyik végére. — Itt pedig kijön a mosott, száraz gyapjú — büszkélkedik a másik oldalon terpeszkedő szárító monstrumra. A szárítóberendezés már áll, de a géprendszer többi tartozéka még ezerfelé a nagy csarnokban. Nyolc budapesti és két angol szerelő dolgozik. A gyáriak véleménye szerint jó ütemben, de Donald Barness,a „rangidős” angol szerelő nincs túlságosan elragadtatva a tempóval. Elégedetlenségét a honiak azzal magyarázzák, hogy a vendég nincs tisztában a rengeteg kooperációs nehézséggel, ami akadályozza a program szerinti munkát. Szerencsére, nagyrészt nem ismeri azt a rengeteg bosszúságot, izgalmat, amelyet a beruházó, azaz a Richards-gyár vezetősége kiáll, mert hol a tervben szereplő kábel méretei nem egyeznek, hol szigetelő nem kapható, majd a hazai villamos berendezések hiányoznak.

Ezek a kooperációs „bukfencek” alkalmasint nem erősítenék tervgazdálkodásunk tekintélyét a fejlettlökés országból származó dolgozók előtt Az angol szerelőnek jelenleg saját cége okoz bosszúságot, mert kifelejtette a terjedelmes szállítmányból a szállítóhevedereket. A főmérnök intézkedik, hogy a gyár rozsiüzeme sürgősen készítse el ezeket, nehogy miattuk kallodjon el a fontos berendezés szerelése. Az angolok is szeretnének mint hamarabb végezni, különösen Barness. Ő fiatal házas, siet a családhoz, bár angliai tartózkodása rövidnek ígérkezik, újabb külföldi út vár rá. Az angol szerelőknél még inkább gyorsítanák a munkát a Richards-gyáriak. Hiszen, fontos népgazdasági érdek fűződik a berendezés mielőbbi üzembe helyezéséhez. Ez a mosó-szárító rendszer az országban még az első. Az iparág külföldről nagy részt mosott gyapjút vásárol, s a mosás minden kilójáért devizát fizet. Az új berendezés, amelynek beruházási költsége tizenkétmillió-négyszázezer forint, óránként 400—500 kiló gyapjút mos, szárít. Ez a teljesítmény a Richards-gyár gyapjúszükségletét felülmúlja, tehát más üzemeket is elláthat mosott gyapjúval. Készen áll a helye a mosóberendezéshez csatlakozó lanolinkivonatnak is. Ennek sorsa azonban még bizonytalan. Ezt a külkereskedelem Svédországból rendelte, a rendelést a cég vissza is igazolta, azóta azonban jelzés nem jött a berendezés értesítéséről. Pedig üzembe helyezésével megmenthetnének évente 100—150 tonna lanolint, amely eddig a szennycsatornába került. Az így nyerhető lanolin értéke egymillió-ötszázezer forint, és a gyógyszer, valamint a szappanipar fontos alapanyaga. A Richards-gyáriak ezért nagyon várják, hogy a svéd szállító végre életjelt adjon magáról. Remélhetőleg nemsokára,