Vélemény - Az audis bértárgyalások apropóján fizetésemelésekről, bérfeszültségekről

Ha pontosak a hírek, márpedig ezek azok szoktak lenni, hétfőn újra tárgyalóasztalhoz ül az Audi Hungária Független Szakszervezet és a négykarikás győri cég vezetése. A téma ismét a bértárgyalás, amire nemcsak az Audi dolgozói, hanem minden túlzás nélkül az Észak-Dunántúl összes gazdasági szereplője árgus szemekkel figyel.

A felek hagyományosan megteszik tétjeiket, aztán általában pár hét alatt felszáll a „fehér füst”, és kiderül, hogy mennyivel emelkedik az audisok fizetése, milyen pluszjuttatásokat kínál az autóipari óriás a munkatársainak. Ez olyan mérce, amelyet a többi cégtulajdonos ha akarja, sem hagyhatja figyelmen kívül a saját háza táján. Aki ugyanis nem emeli az alapbért, bizonyosan lemarad, s a minőségi munkaerőért vívott napi küzdelemben rosszabb pozícióban találja magát.

Szóval várjuk, mire jutnak egymással a felek ma – friss információt késő délután jó eséllyel olvashatnak már a kisalfold.hu-n –, s addig is elmélkedjünk kicsit arról, hogy a fizetés­emelés a legtöbb cégnél bizony nem konfliktusmentes. Pedig önmagában pozitív történésről beszélünk, ám képbe jön a bérfeszültség alattomos, gyakran mérgező jelensége. Ennek elég sok fajtája van, kezdve onnan, hogy miért kap olyan sokat a pályakezdő – pedig ha szívünkre tesszük a kezünket, több mint nehezen indulnak a fiatalok az életben, elég megnézni az ingatlanárakat –, vagy miért nem egyenlő az emelés mértéke? Erre a válasz, hogy valószínűleg a teljesítményekben is akad némi különbség, s akkor az egyéni képességekről, motivációról nem is beszéltünk.

Önmagában zsákutcának tartom, hogy másokhoz méricskéljük a saját tudásunkat. Fejlődni csak úgy lehet, ha saját magunkat tesszük meg mércének, s tudatosítjuk magunkban, hogy egy év alatt honnan hova akarunk eljutni a szakmában.

Ezen az úton az sem árt, ha szeretjük a munkánkat.