A Selmeci diákhagyományokkal zárult a Soproni Nyugdíjasegyetem őszi szemesztere - Fotók

Dr. Bende Attila szuggesztív előadásából a hallgatók megismerhették azoknak a Selmectől Sopronig ívelő diákhagyományoknak a hátterét, amelyeknek külsőségeivel, például a Waldent viselő egyetemistákkal, vagy a fáklyás felvonulással a Sopronban élők sokszor találkozhattak. A Selmeci diákhagyományokat 2014-ben az Unesco felvette a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe, ami megerősíti jelentőségét.

Selmecbánya, a Trianon előtti Magyarország legjelentősebb bányavárosa volt, IV. Béla a tatárjárás után szabad királyi városi rangra emelte, német bányászokat telepített ide, közülük kerültek ki a bányákat művelő bányapolgárok, a Waldbürgerek. Selmecbányán 1735-ben létesült bányászati-kohászati tanintézet, amelyet Mária Terézia 1770-ben akadémiai rangra emelt, így létrejött a legrégebbi bányászati felsőoktatási intézmény, amihez 1846-ban hozzá kapcsolták az 1808-ban alapított erdészeti tanintézetet is.

Az akadémiára a monarchia különböző vidékeiről iratkoztak be a hallgatók. A német nyelvterületről érkezők többségben voltak, így a közösségek, diáktársaságok a német szokások, céhes hagyományok mentén szerveződtek. Idővel magyar érzelmű körök, olvasó egyletek is alakultak. Ezek a baráti társaságok a tanulmányok alatt a családot is helyettesítették, hiszen akkoriban igen ritkán jártak haza a diákok, így a szórakozás mellett fontos volt a bajtársiasság. „Egy mindenkiért, mindenki egyért” - ez volt a jelszavuk.

- Az úgynevezett Selmeci szellemet a bajtársiasság, a hazafiság, a hivatásszeretet és a jókedv jellemzi - foglalta össze tömören dr. Bende Attila a Selmeci hagyományok lényegét. A jól felépített, szervezet diákkörök alapszabályok és részletes ügyviteli szabályzat szerint működtek. Volt elnökük, titkárságuk és befolyásuk. A szórakozás mellett irodalmi esteket, hazafias ünnepségeket, önképző köröket és sport szervezeteket működtettek.

Az Akadémia az első világháborút követően kénytelen volt beszüntetni működését Selmecbányán, és 1919-ben Sopronba költözött. Az Akadémiai Ifjúsági Kör 1919–1948 között Sopronban tovább működött, mint a főiskola diákjainak egészét összefogó szervezet. A politizálástól, a politikai pártoktól tudatosan elzárkóztak. 1944-ben nyugatra akarták  evakuálni az egyetemet, amit a soproni karok vezetése az Ifjúsági Körrel együttműködve megakadályozott. Az Ifjúsági Kört azonban az akkori politikai elit "reakciós bandának" tekintette, így a kör 1948. május 7-én feloszlatta önmagát. 1949-től megkezdődött a bányász, kohász és erdész karok erőszakos szétválasztása, majd 1952-től a bányász és kohász karok Miskolcra költöztetése, ami 1959-ben fejeződött be. 1951 és 1968 között a selmeci hagyományok ápolását, az egyenruhát, szalagokat, szakestélyeket, nótázást szigorúan tiltották. A diákság hagyományai azonban titokban tovább éltek. A soproniak, a „Jó szerencsét!” köszönésről máig nem mondtak le.  A hagyományok újbóli éledése 1971-re tehető. Azt követően folyamatos volt a kapcsolattartás és az utazás a soproni és a miskolci karok között, több alkalommal tartottak egyesített szakestélyt. 

Dr. Bende Attila ezt követően a hagyományokban elő hierarchiáról beszélt, és elmondta mit takar a Pogány, a Balek, a Kohlenbrenner, a Firma, a Veterán és a Filiszter elnevezés. Részletezte a balekká válás folyamatát és a firma-balek kapcsolatot. Bemutatta a különböző formaruhákat, a bányász és kohász hallgatók Grubent, az erdészek Waldent viselnek.

A diákélet fontos eseményei a szakestélyek, amik ma is rituális szabályok szerint zajlanak. Ivással egybekötött nótázások, jókedvű, zártkörű együttlétek ezek, amin csak meghívóval lehet részt venni. Megkülönböztetünk balek keresztelő-, valéta- és gyászszakestélyt. A Valétálás az egyetemtől és a várostól való búcsút jelenti.

Dr. Bende Attila előadását követően, a hagyományokhoz híven azok a hallgatók, akik a szemeszter minden előadásán jelen voltak ajándéksorsoláson vettek részt. Végül az ünnepvárás jegyében, dr. Bende Attila és dr. Markó Balázs professzor kulturális műsorával zárult a Soproni Nyugdíjasegyetem idei rendezvénysorozata.

Kovács Lajos rendkívül érdekesnek találta az előadást. A lánya az erdőmérnöki karon végzett, így tőle is sok mindent hallott korábban, de most a hagyományok a hátterét is megvilágította számára az előadó.