Célegyenesben

Végre elmondhatom, hogy látszik a fény a pályaválasztás rögös alagútjának végén, hiszen célegyenesbe érkeztek a középiskolába készülő diákok. Amikor szeptemberben elkezdődött az egész folyamat, azt gondoltam, hogy ez nekünk sima út lesz, hiszen a kislányom egészen pici kora óta ugyanazt szerette volna: színpadon lenni. Ettől senki és semmi el nem tántoríthatta, egészen az idei évig, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az utolsó pillanatban döntöttünk arról: merre tovább. Minden héten másik hely volt a befutó, a gyermekem még azt sem tudta, hogy gimnázium vagy technikum legyen a kitűzött cél. Az elmúlt hónapokban az összes pályaválasztással kapcsolatos tájékoztatón, szülői értekezleten jelen voltam, jegyzeteltem szorgalmasan, hogy minden olyan információt pontosan idézhessek otthon, amely megkönnyíti a választást. Kiváló lehetőségek közül választhatnak a fiatalok, a gimnáziumnak, a technikumnak és a szakiskoláknak is megvannak az előnyei, ezért nem csodálkozom azon, hogy néhányan hozzánk hasonlóan elbizonytalanodnak a hogyan továbbot illetően. 

Az elmúlt időszakban rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Megtanultam: vannak olyan helyzetek, amikor hagynunk kell, hogy a gyermekünk önállóan döntsön. Ne a saját elképzelésünket akarjuk érvényesíteni, hanem támogassuk és segítsük az általa választott úton. Így a végső döntést a kislányom hozta meg. Amikor elküldtük a jelentkezési lapot, azt mondta nekem, hogy tudod, anya, nem az a lényeg, hogy melyik iskolát választom, hanem az, hogy abban az iskolában jól tanuljak, klassz legyen a közösség és szeressem. Bevallom, ez volt az a pont, ahol teljesen megnyugodtam, mert rájöttem, hogy valóban ezek a legfontosabbak, a többi csak mellékes.