Daryl Gregory - Stony Mayhall második élete

Szerző: Daryl Gregory

Cím: Stony Mayhall második élete

Kiadó: Gabo

Megjelenés éve: 2014

Oldalszám: 482

Daryl Gregory zombis történetét elolvasva nem jutottam szóhoz. Na, nem azért, mert annyira mély témákat boncolgat, mintsem azért, hogy a vártal szemben mit kínált ez a kötet. Valamiért egy horroros- urban fantasy történetre gondoltam, mikor először találkoztam cikkecskékkel a történetről, majd a magyar megjelenést követően, minekutána túljutottam a fülszövegen már kaphattam egy kis képet arról, hogy ez nem az a regény. Sosem olvastam más, klasszikus értelemben vett zombis históriát, ezért csak az elképzeléseimmel tudtam párhuzamot vonni.

Talán csak az én konspiráló elmém viccel meg, de úgy tűnik manapság minden téma köré túl súlyos jelentést szükséges építenünk, és semmi sem lehet az, aminek már megbélyegeztük, és folyton bizonyítjuk, hogy semmi sem az aminek látszik, csupán rémes lény az ember, a hiedelmek szerint skatulyáz. Ez történt Stony Mayhall esetében is: egy kedves, rendes, aranyos, szeretetre méltó, családjához kötődő, fölötébb intelligens élőhalottal találkozunk, aki gyökeresen ellentmond mindennek, amit az agyat zabáló, rothadó, hörgő hullákról eddig tudni véltünk. A regény műfajára való tekintettel sem tudnék konkrét lenni, mivel fantasy, de kicsit disztópia, kicsit családregény, nyomokban paródia, de talán társadalomrajz is. Már csak az a kérdés merül fel bennem, hogy ebben a kritikában a zombik kit és mit szimbolizálhatnak, mivel más, a műfajban megjelent görbe tükrök nyilvánvalóan rámutatnak eseményekre, helyzetekre, rétegekre, jelen kötetben ez számomra homály maradt. Főként, hogy nem vagyok meggyőződve, hogy a zombikat mennyire szükségszerű ilyen szinten emberi jósággal felruházni, és empatikusan kezelni a létüket. (Ember evő hullák, engedtessék meg, én undorral akartam kezelni őket, de Stony Mayhallt igenis megszerettem)

A történet lényegében egy élőhalott csecsemőről szól, akit a zombi invázió során talál egy három gyerekes özvegyasszony és felneveli. Stonyban már az is különleges, hogy bár halott, mégis fejlődik és felnő. Rejtegetik a világ elől, viszont egy baleset okán felfedezik a létezését a zombikat írtó hatóságok, és így kerül az élőhalottak közé, akik megmentik. Akkor döbben rá, hogy nincs egyedül, nem ő az egyetlen élőhalott, aki túlélte az inkviziciót és aki nem gyilkol és fertőz folyamatosan élő embereket. Stony önmagában egy nagyon semleges figura főszereplő létére, de szerethetővé válik. A történet leköt, mondhatni izgalmas is, pláne a felbukkanó, érdekes és frappáns mellékszereplők pörgetik fel az eseményeket. A történet önmagában egyedi, megtalálja majd azt a célközönséget, akik már korábban is a zombiknak szúrkoltak, hiszen végre megkapják az élőhalottak hétköznapjaira vonatkozó válaszokat, rengeteg részletet arról, hogy mit miért tesznek és hogyan is gondolkoznak.

Stony Mayhall második élete kötelező olvasmány minden vérbeli zombiszakértő számára, hiszen végre lehetősége nyílhat a témát más szemszögből vizsgálni; megtudhatja milyen is az élőhalottak vadászata a saját szemszögükből, hogy élik meg a halottak a vírus okozta fertőzést, illetve miként töltik hétköznapjaikat abban a világban, amelyik elpusztítaná.