2009.03.23. 12:59
Győriek is építették a gátat a szegedi Dóm téren
Szeged - Az V. Árvízi emléknapról kaptunk videós-képes beszámolót az eseményen részt vett győri cserkészektől.
Mi, győriek tudjuk jól, mit jelent az árvíz. Saját szüleim, nagyszüleim révén magam is sokat hallottam az '54-es árvízről, amikor révfalusi házunkat elöntötte a víz. Így könnyebben el tudjuk képzelni, milyen is lehetett az az áradás, ami 130 éve Szegedet elpusztította. Sokszor mondjuk, hogy a "nagy árvíz", de ami 1879-ben Szegeden történt, az valóban az volt. Gyakorlatilag az egész város elpusztult, csak a Palánk (a Dömötör templom és közvetlen környéke) maradt szárazon. Mindez az ország egyik legnagyobb városából. Erről természetesen megemlékeznek a szegediek is minden március 12-én egy fáklyás felvonulással, a szegedi cserkészek pedig egy emléknapot szerveznek. Ez utóbbin jártunk március 14-én, szombaton.
Immár ötödik alkalommal került megrendezésre Szegeden az Árvízi Cserkésznap. A Dóm előtti tér megtelt cserkészekkel, érdeklődőkkel, akik sétálhattak a homokzsákokból épített "dóm téri Tisza" partján, tízféle kézműves foglalkozáson üthették el az időt, de voltak óriásjátékok, katasztrófavédelmi bemutató teddimaci kórház (ahol játékmackók segítségével élhettek át a gyerekek, kórházi élethelyzeteket), toronykilátó a dóm harangtornyából, meseerdő, nyomozójáték, élő csocsó, lehetett íjászni, lovagolni, stb. Aki elfáradt, tejbárban, teaházban lazíthatott, mesemondást, koncertet hallgathatott. Sokan voltunk cserkészek, a "civil" látogatókkal együtt, akik főként a városból érkeztek, háromezernél is többen lehettünk. A vacsora előtt mise volt, utána pedig tábortűz, majd a pakolás következett. Aki ezek után is kitartott, az éjszakai számháborún vehetett részt. Mint a fentiekből is látható, igazán gazdag, sok embert megmozgató program volt ez. De nézzük most meg, kik azok, akik mindezt létrehozták.
Vukics Adrienn, az egyik főszervező elmesélte nekünk a kezdeteket. 2004-ben, az árvíz 125. évfordulója alkalmából volt egy fáklyás felvonulás, ami után a cserkészek egy tábortüzet tartottak. Ezután jött az ötlet, hogy a belvárosi plébániával közösen egy nagyobb lélegzetvételű program szervezésével is megpróbálkozhatnának. Így született meg az I. Árvízi Cserkésznap gondolata. Az alapkoncepció azóta is hasonló. Például a tízféle kézműves foglalkozás, a Tisza-modell, a mise, a tábortűz és még sok más program már az első alkalommal is voltak, de minden évben van néhány újítás. A 2007-es III. Árvizi napról a delmagyar.hu is beszámolt.
Az egyik idei újítás két olyan program, amely egy kicsit eltávolította az érdeklődőket a térről. Egyik egy figyelemfelkeltő szemétszedési akció a belvárosban, a másik karitatív program keretében a Szeged-alsóvárosi ferencesek szegénykonyháján lehetett segédkezni. Ezeken közülünk is többen részt vettek. A szegénykonyhán tapasztaltakról ez egyik győri cserkész, Hetyey Annamária beszél nekünk:
-A fiúk engedték be az embereket, egy névsor alapján lehetett bejönni. Volt akinek be kellett mutatnia a tüdőszűrős papírt, hogy elment és megcsináltatta a vizsgálatot és csak úgy jöhetett be, aki részeg volt, azt nem engedhették be.
Nem csak hajléktalanok jöttek, hanem sok szegény is, vagyis nem is lehetett észrevenni mindenkin elsőre, hogy szegény, mert normális ruhája volt, volt olyan akin látszott, hogy munkából jön, mert festékes volt a ruhája, keze.
A lányok feladata a terítés és a felszolgálás volt. Főzelék és hozzá kenyér volt a vacsora. Sokan többször is kértek, de volt aki nem ette meg az első adagot sem. Láttam olyat, aki a kenyeret eldugta a táskájába és kért még pluszba, de olyat is, aki simán kért a végén, hogy el is tudjon vinni.
Vacsora után megdicsértek minket, megköszönték a felszolgálást, az ételt, és úgy általában nagyon kedvesek voltak, bár látták, hogy kicsit idegenül viselkedünk ebben a helyzetben. Szerintem kicsit meglepődtek azon, hogy normális emberként kezeljük őket, és látszott rajtuk, hogy jól esik nekik a kiszolgálás. Ezek után még segédkeztünk a takarításban, mosogatásban is és utána indultunk vissza a tábotűzre.
Videó: Nemes Csaba
A szervezés nehézségeiről kérdeztük Szarvas Eszter főszervezőt és Sulyok Edvárd főépítészt. Eszter elmondta nekünk, hogy a szervezés szeptemberben veszi kezdetét, heti rendszerességgel vannak megbeszélések, ahol főszervezőként az ő feladata a különböző munkacsoportok koordinálása. Külön munkacsoport felel a pénzügyi háttérért, hiszen szükség van reklámra, gázpalackokra a fűtéshez (az utóbbi öt évben volt már hó, hideg, eső, napsütés is), élelmiszerre - a résztvevők ebédet és vacsorát is kapnak térítésmentesen, anyagokra a kézműves foglalkozásokhoz, és még folytathatnánk a sort. Egy másik munkacsoport a programszervezésért felelős, mások a logisztikáért megint mások pedig az építkezésért.
-Persze sok esetben sokkal könnyebb a dolgunk, mint öt évvel ezelőtt volt. Ha homokzsákra van szükségünk, csak egy telefonba kerül elintézni, hiszen már jól ismernek bennünket. Ezt Sulyok Edvárd, a program főépítésze mondta el.
Nézzük végül, mi is a sok munka gyümölcse, miért is áldoznak erre fiatalok ennyit a szabadidejükből. A közvetlen haszon az, amit a résztvevők arcáról leolvashatunk. Egy program, amin jól érzik magukat, ahol mindenki megtalálhatja a kedvére való elfoglaltságot, kipróbálhatja magát, megmutathatja kreativitását. Hosszú távon pedig növekszik a cserkészet ismertsége, elismertsége Szegeden. Talán néhány kilátogató fiatal be is lép a mozgalomba.És mindezek mellett ezzel a rendezvénnyel is segítenek megemlékezni a nagy árvízről, hogy senki ne felejtse el, hogy azért a víz az úr.... és mégis, résztvevőként úgy érzi az ember, hogy az egész program mégis inkább a város újjászületéséről szól. Reméljük jövőre ismét részt tudunk venni a VI. Árvízi Emléknapon, és talán idővel valami hasonlóval, vagy teljesen mással mi magunk is megpróbálkozunk Győrben.
Pap Zoltán, Rómer Flóris Cserkészcsapat, Győr
