Megjöttek a fehérvári huszárok...

Bizonyára kevesen tudják, hogy mi is történt 1914. december 11-én
Limanownál? Ha igazam van, s nem tudjátok, akkor elmesélem. Tegnap én is a "helyszínen" voltam, s felelevenítettem gondolataimat.

Mackensen parancsoksága alatt a tizes fehérvári és a tizenegyes szombathelyi huszárok vállvetve vívták a Monacrhia egyik legnagyobb csatáját. Krakkó felett a Visztula területén működő hadseregeink a németekkel együtt megállaították ugyan az orosz gőzhengert, de a gőzhengernek vissza is kellett gurulnia, az a Visztulától délra, a Kárpátok lábainál vívott limanowai csata eredményének tudható be.

December 11-én Limanownál fellángolt és tetőpontjára emelkedett a küzdelem, a harc. Az oroszok maguk is ott keresték a döntést és végső erőfeszítéseket tettek, megrohanták a lovasokat. Ország-világ tudja, hogy a magyar huszár milyen önfeláldozó vitézséggel, hosszantartó, ember, ember elleni vad, tomboló kézitusában, milyen véráldozattal verte vislsza az oroszok sokszorosan nagyobb erővel intézett tömetámadásait. Egyszer csak a közelben ismsét betört az orosz, és nagy erővel foglalt el a huszárok árkából egy jó darabot. Erre Márton szakaszvezető huszonnégy emberét összeszedve, egy ellentámadásra induló huszárcsapathoz csatlakozott, és személyes példájával buzdítva, bátorítva embereit mindent elsöprő rohamra ösztönözte őket.

Fotó: Márkus Hilda
Tegnap e nagy roham győzelmére emlékeztek városunkban a mai huszárok. Öröm volt nézni, ahogy amúgy "huszárosan" megülték lovaikat, s koszoruzták meg a Városháztéren az emlékművűket. Emlékezésükben kitértek arra, hogy idén végigjárták azt az utat Lengyelországba - természetesen lóháton - amit nagy elődeik is megtettek, s ahol a győzelmet aratták.

Városunk büszke huszáraira! Pátzay Pál méltó alkotása méltó helyen van
nálunk! A szobor talapzatán ez olvasható: "A magyar erő és vitézség jelképe vagyok! A tizes huszárok dicső múltjának és hősi halottainak emlékére emelt a bajtársi kegyelet, laz ezred szelleme, mely örökké él."
Ha elmegyünk e szobor előtt, nem csak a tizes huszárok emléke előtt
tisztelgünk, hanem a világ minden táján szétszórt, korhadó fakeresztek és jeletelen sírok előtt is.

Fotó: Márkus Hilda