Az eső sem szegte a cserkészek kedvét

Pénteken foglalkozások után indultunk a nagyobbakkal Ravazdra, itt találkoztunk szegedi és zirci vendégeinkkel, akikkel este közösen előkészítettünk, amit tudtunk. Ponyvát feszítettünk ki, fát gyűjtöttünk, hátha esni fog a hétvégén. Nem volt hiábavaló a felkészülés, hiszen hajnalban elkezdett esni. A gyerekek a vonaton még mit sem sejtve közeledtek a Tarjánpusztai vasútállomásra, de mi már tudtuk, hogy a várvavárt métázást ismét elmossa az eső, idén már harmadszor. Miután megérkeztek a résztvevők a cserkészparkba (Győrből a Pálffy Miklós, a Győry Vilmos, és a Rómer Flóris csapatokból, és az alakuló komáromi cserkészcsapatból) rövid zászlófelvonást tartottunk, majd különféle játékokkal szórakoztattuk magunkat. Ebéd után már alig csöpögött ezért elkezdődhettek a kézműves foglalkozások (fonás, agyagozás, gyöngyfűzés, scobidoo fonás és hasonlóak) és a célbalövés. A foglalkozások alatt begyújtottuk a kemencét, hogy vacsorára elkészüljünk a langallóval. A délután folyamán egy rövidet mégis sikerült métázni, és a sátrakat felállítani, majd a Gabalyda bábszínház egyszemélyes előadásában nézhettük meg Hamvas Hanna tanulságos történetét. Vacsorára sikeresen elkészült a langalló és a paprikáskrumpli. Este a tábortüzet gyertyafénnyel pótoltuk, majd zászlólevonás után nyugovóra tértünk.

Hajnalban, nem sokkal öt után felhőszakadásra ébredtünk. Mivel az ébresztőig nem csillapodott, ezért tovább pihentünk a sátorban. Fél 8-kor már csak csöpögött, ezért elérkezettnek láttuk az időt a zászlófelvonásra és a reggel zsíroskenyérre és teára. Gyorsan összecsomagoltunk, majd elbontottuk a sátrakat, ekkor érkezett meg következő vendégünk, Bella Péter, aki tekerőlantját hozta. Több új dalt is tanultunk, hallhattunk érdekes történeteket a régi falusi életről, a tekerőlantozásról és korábbról tanult énekeink közül is elénekeltünk néhányat zenei kísérettel. Az érdekes előadás után számháborúval fokoztuk a hangulatot, egészen ebédig játszottunk. Mosogatás után Odó atya tartott nekünk tábori misét, majd eljött a könnyes búcsú és a zászlólevonás pillanata. Jó volt látni hogy a legtöbbek hangulatát egyáltalán nem befolyásolta az időjárás, mert a pozitív élmények erősebbek volt. Például hogy együtt lehetünk, az erdőben, a civilizációtól távol, megküzdhetünk az elemekkel és szomszéd hálózsákban alvó lábszagával. Egyszóval pocsék idő ellenére remek hangulat uralkodott, több mint hatvan anyuka örül most a sáros, vizes ruháknak, mi pedig láthatjuk, hogy az eső sem teheti tönkre a programunkat ha alaposan felkészülünk rá testben és lélekben egyaránt. Mi felkészültünk, és egyben a csapattáborokra, túrákra is, úgyhogy jöhet a nyár!

Pap Zoltán