Önkritika

Marco Rossi mellett Szoboszlai Dominikkel az élen a magyar labdarúgó-válogatott valamennyi játékosa önkritikát gyakorolt a Litvánia elleni Eb-selejtező után. Rossi azért szórt hamut a fejére, mert megbolygatta az addigi bevált hadrendet, Szoboszlai Dominiket visszavonta a középpályára, a védekezésben hatékonyabb Callum Styles helyett továbbá a támadásban gólveszélyesebb Gazdag Dánielt állította a kezdő tizenegybe.

A mérkőzés alakulása azt sugallja, Rossi valóban hibázott, hiszen a litvánok az első félidőben megérdemelten szereztek 2–0-s vezetést. Fordulás után aztán helyreállt a rend, Styles váltotta Gazdagot,

egyenlített, sőt akár a győztes gólt is megszerezhette volna.

Mégis, biztos, hogy csak Rossi hibázott? Szerintem nem. Szoboszlai univerzális játékos, a Liverpoolban Jürgen Klopp is élt már azzal a taktikai húzással, hogy a magyar klasszist belső középpályásként, „hatosban” játszatta, s Szoboszlai ezen alkalmakkor megállta a helyét, szerelt, pontosan indított, ott is tudta kamatoztatni a képességeit. Miért ne működhetett volna ugyanez a nemzeti csapatban?

Nem itt kell keresni a gyengébb kaunasi első félidő okait. Hanem ott, hogy a magyar játékosok nem megfelelő mentalitással, a szokásosnál kisebb lelkesedéssel, rámenősséggel futballoztak. Fejükbe szállt a dicsőség? Dehogy. Természetesen a fegyelmezettség, a precíz tervszerűség a siker a labdarúgás elengedhetetlen tényezője, a futball mégsem pusztán tudomány. Hanem sport, játék, amit – ameddig emberek játsszák… – mindig alapjaiban befolyásol az emberi tényező, érzelem.

Az emberi idegrendszer már csak úgy működik, hogy egy-egy nagy próba után szeretünk fújni egyet, ellazulni kicsit, mi több, a szervezetünk ezt igényli is. Így tettek a magyar válogatott játékosai is a Szerbia elleni diadal után. Akartak ők Kaunasban az első perctől kezdve, de kellett egy új inger, ami ráhangolta őket az új feladatra. Természetesen már az első litván gól is kiválthatta volna ezt a hatást, de hát a sors ezúttal úgy rendelkezett, hogy kaptunk még egy találatot. A szünetben volt idő, elsősorban nem is a taktikát, hanem a lelkeket kalibrálni.

Sikerült. Idézhetnénk vég nélkül az igazán nagy csapatok olykor váratlan eredményeit. A kaunasi 2–2 nem kudarc, a döntetlent újabb sikerként élhetjük meg. A magyar válogatott új oldalát csillantotta meg, megmutatta, hogy kétgólos hátrányban sem veszti el a hitét, és képes jól futballozni. Nemcsak a hátralévő két selejtező meccsre, hanem az Eb-re gondolva is van okunk bizakodni.