Nem gondoltam

Petrik József

Nekünk, férfiaknak már kislegénykorunkból vannak élményeink a pofonról. Vagy otthon kaptuk, mert túl sokat rosszalkodtunk, netán neveletlenek és feleselők voltunk. Vagy az iskolában, aminek két eredője is lehetett: mint fiúk, egymás között egy arcpirító nyaklevessel zártuk le a vitát, esetleg a tanár bácsi, illetve tanító néni kent le egy jókorát. Egy-két emberöltővel ezelőtt ez ugyanis még nem volt sem Isten, sem szemtelen diák elleni vétek. Szép pofonokat persze egy-egy kocsma vagy italbolt környékén is elcsíphet a bámészkodó, de azért az más. Annak súlya és tartalma van, még ha ez utóbbi néha vitatható is.

Ezekkel a példákkal csak azt szerettem volna alátámasztani, nem példátlan embertársaink között a pofonosztás. De azt azért nem gondoltam, hogy pár év alatt ebből egy új sportág szökken szárba. A szakírók az eredetét a szibériai erős emberek sportfesztiváljára vezetik vissza, ahol – állítólag – eleinte csak unatkozó oroszok vodkagőzös szórakozása volt. Mára viszont már komoly pénzeket megmozgató viadalokat rendeznek – na, ezt sem gondoltam volna.
Az igazi parasztlengőket kiosztó versenyszámnak még igazán jól csengő magyar elnevezése sincs, többnyire pofozóversenynek titulálják. Az UFC, a ketrecharcokat rendező szervezet vezérkara azonban meglátta benne a pénzt, és hamarosan útjára is indult a Power Slap nevű sorozata.

A szabály rém egyszerű: felváltva addig pofozzák egymást a résztvevők, amíg az egyikük fel nem adja, illetve ki nem dől. 

Bárki elindulhat, csak állnia kell a pofonokat. A pofozóbajnokságok lényege és különlegessége, hogy védekezés nincs, az ütő felkészülten, teljes erőből csaphat, amire még a legdurvább ketrecharcokban sincs példa. Nem lehet elhajolni, nem érvényesül a remek lábmunka. Itt minden ütés ül, mégpedig az állon. Sem fejtetőn, sem nyakon, sem fültövön nem csattanhat a tasli. Emellett egymással szemben kell lecsapni a mozdulatlan riválisra.

Szinte borítékolható volt, hogy a férfiakat ebben a brutális „játékban” követi a gyengébbik nem, amelyik nem is olyan gyenge. És itt jött elő immáron harmadszor, a nem gondoltam volna… Az új sportág(?) legnagyobb női sztárja az U23-as dzsúdó-Európa-bajnok Szabó Franciska volt, akit a hazai sportszeretők a tatamik világából, valamint egy valóságshow-ból ismerhetnek.

Viszont az indulók rutinszerzésével és egyre javuló pofozási technikájával az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a fajta szórakoztatás expresszsebességgel vihet a súlyos és életveszélyes sérülések világába.