60 éves a Bányászati Múzeum Sopronban - A bánya és a jó szerencse

„Szenet e sokat szenvedett országnak! Szenet! Szenet!" – hirdeti a már megsárgult plakát az ötvenes évekből a Központi Bányászati Múzeum archívumában. Arról az időről tudósít, amikor szén nélkül nem volt áram, nem indultak a vonatok, nem működtek a gyárak. Az élet, a fejlődés alapja volt a szén, a bányász pedig az egyik legjobban megbecsült tagja a társadalomnak. 

Sok víz lefolyt azóta a vén Dunán, a bányák többségét bezárták Magyarországon. Él viszont még az a generáció, akiknek sokat jelent visszagondolni az egykori nyüzsgő bányászvárosok, a jellegzetes hagyományok évtizedeire. Számukra óriási élményt jelenthet az az időutazás, amit a Központi Bányászati Múzeumban tehetnek. De nem csak számukra tanulságos az Esterházy-palotában tett látogatás.

dr. Kovácsné Bircher Erzsébet múzeumigazgató

– A Központi Bányászati Múzeum 1957 októberében nyílt meg Sopron barokk belvárosában. Nem véletlen, hogy éppen itt; az évezredes múltú településnek évszázados kapcsolatai voltak a bányászattal. Csak hogy két fontos elemet emeljünk ki: az egyik az egyetem, mely ma is követi a bányászhagyományokat, a másik pedig Brennbergbánya, az ország első kőszénbányája – mondja dr. Kovácsné Bircher Erzsébet múzeumigazgató.

Évente több mint húszezer látogató ismeri meg itt a dicső múltat, s a bányászat fejlődésével gyakorlatilag az ország és a technika előremenetelét is. A Kárpát-medence bányászatának történetét, tárgyi emlékeit mutatják be az őskortól napjainkig;képzőművészeti alkotások, ritkaságok, dokumentumok mellett ásványkiállítással, élet- és korhűen berendezett bányarekonstrukciókkal, valamint mű- ködő makettekkel találkozhat a látogató. A gyerekeket élménybánya is várja.

Az idén hatvanéves múzeum külön tárlattal készül a jubileumra. Az önkormányzat 1,3 millió forint támogatást nyújtott ahhoz, hogy a ritkán látott képeket, a jelentős aranypénzgyűjtemény egy részét, archív fotókat és eddig ki nem állított dokumentumokat az ünnep kapcsán megnézhessék a látogatók. Elképesztő érték van az Esterházy-palotában – és hideg. A múzeum ugyanis abban is csaknem egyedülálló, hogy alapítvány tartja fenn, s működésének anyagi háttere évről évre bizonytalan. 

– Az alapítványt 1990-ben a bányászathoz kötődő cégek hozták létre, ám nagy részük azóta megszűnt. A működés valóban küzdelmes így, de a látogatóknak ezt nem kell érezniük. Szerencse fel! – mondják a bányászok, s mondjuk mi is. A jubileumi tárlatra készülünk, s addig is tesszük a dolgunkat. A múzeum küldetésének tekinti a magyar bányászat múltjának bemutatását, de ennél többről van szó!

A rendszerváltás óta a nehézipari foglalkozásokról kevesebb szó esik, pedig nem holt mesterségek ezek. Mindennapi tárgyaink nagy részének alapanyagát bányászati eljárással nyerjük, nem is beszélve az energiahordozókról. Szükséges tehát a civilizációt alapvetően befolyásoló tevékenységről beszélni – tér vissza a szakmához az igazgató. Gyakran fogadnak iskolás csoportokat is, s a kicsik számára a bánya már tényleg egy elvarázsolt világ.