József Attila: Utcagyerekből költőóriás

Talán nincs még egy magyar költő, akinek lírai munkássága és életének rögös útja ennyi kutatót, irodalomtörténészt foglalkoztatott volna. A magyar irodalmi modernség egyik legmeghatározóbb alakjának életművét könyvtárnyi szakirodalom dolgozza fel. Vitathatatlan: József Attila már egészen fiatalon mesteri tehetséggel vetette papírra verssorait. 

Proletárgyerekből értelmiségi

– Meglátásom szerint nem eléggé gondolták végig az elődeim, hogy 1919 végén, illetve 1920-ban József Attila lényegében újrakezdte az életét, amikor elveszítette édesanyját.

A Mama halála tragikus történés Attila életében, még egy beteg édesanya is a gondoskodást, a szeretetet jelenti gyermekeinek, s ha eltűnik, azt lehetne gondolni, hogy megszűnik az ember élete.

Ám a fiatal Attilánál ennek éppen a fordítottja történt: annak következtében, hogy a törvény kénytelen volt gyámot kinevezni ­ nővérét, Jolánt és férjét Makai Ödönt, akik Terézvárosban laktak­, merőben más pályaívet kapott József Attila élete. A József család addig Ferencvárosban lakott, míg a mama élt, nem igazán volt arra perspektíva, hogy onnan kikerülhessenek, nem igen lehetett tudni, mire fog kifutni Attila élete. A család proletár létre rendezkedett be, szó volt arról, hogy Attila mozdonyvezető, vagy vasesztergályos lesz. Az, hogy belőle polgárgyerek, értelmiségi legyen, nem merült fel lehetőségként. Édesanyja halálával, Makai Ödön és Jolán gyámkodása teremtette meg aztán arra az alkalmat, hogy Attila az utcagyereki mivoltból értelmiségivé váljék.

József Attila

Mikor Attila a Terézvárosba, majd Makóra került, elindult a polgárság útján. Makón titokzatos figuraként viselkedett, nem tudták róla pontosan, hogy kicsoda, püspök törvényen kívüli gyermekének tartották, s ő sem munkálkodott azon, hogy ezt a ködöt eloszlassa. Élete radikális fordulatot vett tehát serdülőkorában, aki addig volt, eltűnt, és egészen más ember lett. Ez a nagy változás akkora megrázkódtatás az ember életében, amit nem lehet nyom nélkül elfelejteni, feldolgozni. Pszichés problémáinak eredetét önmaga szexuális eredetre vezette vissza, pszichoanalízissel próbálkozott, de önmagában ez, hogy társadalmi helyzete ilyen mértékben változott, feldolgozhatatlan volt a fiatal Attila számára. Maguk a tények, amelyeket elődjeim, például Szabolcsi Miklós feltárt, nem változnak, de véleményem szerint újra kell értelmezni azokat - részletezte a József Attila Társaság elnöke.

Szellemi palota a semmi közegében

– A változást követően minden elem új alakzatba rendeződött Attila életében: ellentmondásos az a tény, hogy a társadalom peremére szorult, acsargó, kicsit élhetetlen agresszív jellemű Attila, aki elszigetelten élt ­ voltaképpen a semmi közegében, a kávéházi szférában, senki nem foglalkozott vele ­ időközben szellemileg elképesztő kulturális tőkét épített, halmozott fel magában. Nagy ellentét, feszültség húzódik az értékfelhalmozódás és József Attila társadalmi értékelése között, ami akkoriban egyenlő volt a nullával. Ezek a társadalmi anomáliák magyarázzák meg az ő különleges helyzetét és teszik megismételhetetlenné a költészetét. Az 1927-1937 között terjedő időszakban, tíz év alatt egyszerűen nem tudott rossz verset írni, ha politikai színezetű verset írt, az is nagyszerűre sikeredett, ha tájleíró verset, az is, nem beszélve az egzisztencialista jegyeket viselő alkotásairól újabb és újabb remekművek születtek a tollából. Már egészen fiatalon, 1927-ig is vannak telitalálatai, ilyen például a Megfáradt ember, A hangya vagy éppen a Tiszta szívvel - hangsúlyozta az irodalomtörténész.

Dr. Tverdota György irodalomtörténész József Attila szobránál. Fotó: Kecskeméti Zoltán

A művész hiúsága

– Babits és József Attila kapcsolata nem volt éppen felhőtlen, ám ebben Babits se volt vétlen, rendkívül hiú ember volt, ám József Attila is gyalázatos dolgokat írt, mondott Babits-csal kapcsolatban. Ám ha valaki – mint akkoriban Babits Mihály – a kor irodalmi életének pápája, túl kell tennie magát az ilyen dolgokon. A művészek között bonyolult viszonyok alakulnak ki, a költők egymással rivalizálnak, versenyeznek, figyelik egymás munkásságát, ha nagyvonalúak, akkor igyekeznek jó képet vágni a másik sikereihez, a nőügyekről nem is beszélve. A művészemberek általában hiúbbak, érzékenyebbek, ezáltal sebezhetőbbek is az átlagembereknél, nehezebben viselik el a másik sikerét, így természetes a viszály köztük. Nincs ebben semmi rendkívüli.

József Attilának mindig mindenről volt véleménye, okos, éleseszű fiatalember volt, aki állandóan vitatkozott, így a társasági életben nem volt egy kellemes ember. Kikerülhetett volna vitákat, ha kicsit simulékonyabb, azonban a költői nagysága 1935-re már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, ha nem lesz öngyilkos, számára a siker évei lettek volna az 1937 utáni évek­ kiszabadulhatott volna a nagy nyomás alól, ám sajnos nem tudott kiszabadulni a saját maga által épített ketrecből. Amikor a Szép Szó szerkesztője lett, országos hírűvé vált, az, hogy halála után három nappal a haza legnagyobb költőjeként ünnepelték, úgymond elő volt készítve - zárta szavait Tverdota György.