Regényújság

2018.12.26. 07:00

Dudás Dorottya: Amíg más énekel, ő verset mond a zuhany alatt

A vers egy pár perces lelki utazás, de ahhoz, hogy azt kívülről, betűről betűre, szóról szóra ismerje szavalója, rengeteg gyakorlásra, ismétlésre van szükség. Dudás Dorottya általános és középiskolai tanulmányai alatt került igazán közel a versekhez, és ebből a közelségből azóta sem enged. <br><br><br>

Ihász Nóra

A versmondó olyan, mint egy cirkuszi kötéltáncos: nincs bebiztosítva. Ha kiállok, csak én vagyok és a versek. Ha tudok varázsolni, akkor sikerül, ha nem, akkor megette a fene.

A professzionális versmondó egyik kedvenc alkotása Nagy László Táncbéli tánc-szók című verse, mely a lezárásról, újrakezdésről, hitről és a gödörből való kimászásról szól.

Meghatározó iskolai évek

„A győri Gárdonyi Géza Általános Iskolában, majd az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban és a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban tanultam. Mindenhol meghatározó volt, hogy ki tanította a magyar irodalmat. A Gárdonyiban Horváth Ildikónak köszönhetően kezdtem verset mondani, az Aporban pedig –, ahol Kazinczy-jelvényes lettem – Rózsavölgyiné Nagy Orsolya volt az irodalom tanárom. Amikor átmentem a Kazinczyba, Grábics Júlia és Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna készítettek fel a versenyekre, szereplésekre. Érettségi után Budapesten folytattam tanulmányaimat, ekkor már Bartók László előadóművész volt mentorom" – emlékezett vissza Dudás Dorottya.

Ahogy a cukrász vagy ács

A Radnóti- és Latinovits-díjas előadóművész főállás mellett foglalkozik a „szép magyar beszéddel", ám hangját sokan ismerhetik Győrben, mivel moderátori feladatokat is el szokott látni: különböző rendezvények és kiállítások megnyitóján vezényli a történéseket.

„A versmondás mint »művészeti ág« csak a magyar kultúrában van jelen, egyfajta hungarikumnak is nevezhetjük. Számomra nemcsak hobbi, hanem szakma is – ugyanúgy, mint másnak például a cukrász vagy ács. Úgy érzem, a magyarul szépen beszélő versmondókból, riporterekből, műsorvezetőkből és tanárokból hiány van, éppen úgy, mint a kétkezi munkásból."

Külföldi útjairól

A versmondás hungarikum jellegéről tapasztalatból beszélt Dudás Dorottya, hiszen középiskolás és egyetemi diákként több ország kultúráját is volt alkalma közelebbről megismerni.

„Középiskolásként – Rotary klubos ösztöndíjjal – alkalmam nyílt Argentínában tanulni, majd az egyetemi évek alatt Angliában és Olaszországban is voltam hallgató" – meséli az előadóművész, aki éppen azokban az években volt a legaktívabb a verselés terén és ekkor született első pódiumestje is Weöres Sándor Psychéjéből.

Nem adja fel szenvedélyét

„A versmondás egy kincs... Van egy negatív előfeltevés róla, hogy unalmas, avítt, és hogy csak kötelező jelleggel szokás vele foglalkozni. Ahhoz, hogy ezt egy kicsit megváltoztassuk a köztudatban, szerintem a közösségi médiafelületek jó lehetőségeket adnak" – mondja Dudás Dorottya, aki hétéves kisgyermekének is példát szeretne mutatni a szép beszéd terén.

„Az idegen nyelvek tanulását is fontosnak tartom, és ezt ő is látja" – teszi hozzá a versmondó, aki a jövőben sem szeretné feladni szenvedélyét, a verseket.

 

 Dudás Dorottya szívéhez Babits Mihály, Szilágyi Domokos, Radnóti Miklós, Weöres Sándor és Kányádi Sándor versei állnak a legközelebb.


 

Ezek is érdekelhetik