Sztárkönyvtár - Für Anikó: Éhségűzője az irodalom

– Jelenleg milyen szerepekben láthatjuk a színpadon? Melyik szerep áll közel önhöz, s miért?

– Minden gyermekemet szeretem, mivel mindegyikük más és más, kit ezért, kit azért. Az Örkény Színházban játszom az Anyám tyúkja 1–2.-ben, illetve Molnár Ferenc A hattyú című darabjában, valamint Shakespeare Hamletjében és Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című színdarabjában. A Trafóban a Dollár Papa Gyermekei társulat előadásában is láthatnak a Csehov című darabban.

– Több mint húsz év után a színészi pályán melyik az a szerep, amit még nem játszott el, de szívesen vállalná?

– Az a több mint húsz év lassan harminc... Már nagyon korán, a pályakezdés éveiben megtanultam, hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogyan én gondolom. Ha valamit megálmodtam, vagy valami után epekedtem, soha nem úgy sült el, ahogyan elterveztem, majdhogynem csalódás volt. Míg amiben egyáltalán nem hittem, hogy megvalósul, vagy úgy voltam vele, hogy „ez most minek", „hát ezzel most mit csináljak", azokból lettek végül a legnagyobb sikereim, s azokon a munkákon keresztül tanultam a legtöbbet.

Für Anikó a Szász Attila rendezte Örök tél című filmben. Fotó: Duna TV - Fotók: MTI, MTVA, Duna Tv

Mesehősök bőrébe bújik

– Amellett, hogy például Cameron Diaz vagy Uma Thurman magyar hangját adja, számos mesefigura szinkronhangja is. Gyermekkorom egyik kedvence Süni. Hogy áll a mesékkel? Szokott mesét olvasni?

– Szoktam mesét olvasni magam is, illetve mióta a kisfiam megszületett, minden este olvasok neki, amikor lehet. Mindenevők vagyunk: Csoda és Kósza, Mary Poppins és Hauff legszebb meséi mellett olvastunk már Fekete Istvánt, de Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúkat is.

– Szerencsés a kisfia, hogy az anyukája olvas fel neki, aki sok-sok mesehős hangját adja...

– Hát igen, hogy ez pechje vagy szerencséje, az később kiderül, erről majd őt kell megkérdezni.

A színművésznek köszönhetjük többek között a Mazsola-mesék hangoskönyvváltozatát is. - Fotók: MTI, MTVA, Duna Tv

Irodalmi fülbevalók

– Számos hangoskönyvet mondott lemezre... Említene párat?

– A Kossuth–Mojzer Kiadóval, valamint a Parlando Kiadóval sok hangoskönyvet készítettünk felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, és mindegyik igazi kaland volt. Az én elbeszélésemben hallhatják többek között Szabó Magdától Az őzet, a Tündér Lalát, illetve a Lúdanyó meséit, ami angol gyermekmondókák szép gyűjteménye. Aztán ott van például Weöres Sándortól az Égi csikón léptet a nyár, de olvastam Mérő Lászlótól filozófiát is. Az egyik kedvencem Hrabaltól a Sörgyári capriccio.

– Laikusként érdeklődöm, hogyan készül egy hangoskönyv?

Ez rendszerint úgy megy, hogy megkapom a művet, hazaviszem, ízlelgetem, kapok egy bizonyos felkészülési időt, ami alatt kirajzolódik, mit is kellene az anyaggal csinálni. Aztán bemegyek a stúdióba, ahol rögzítjük a szöveget, megörökítjük. Az üveg túloldalán általában olyan fül – hangmérnök, rendező – tartózkodik, aki egyfajta kontroll. Mint minden jó dolog, ez is összmunka.

– Melyik volt a kedvence?

– A Mazsolákat nagyon szerettem.

– Nekem is nagy kedvencem, önnek miért?

– Nem is tudom, talán az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Semmi sárkány, semmi tündér, semmi pátosz, és mégis elbűvölő történetek születnek olyan hétköznapi dolgokról, mint a kávéfőző vagy a boríték. Ráadásul ezek a mesék mindig olyan tanulságokat hordoznak, melyek nem szájbarágósak, hanem észrevétlenül kúsznak be a gyerekek fejébe.

– Népszerűek ma a hangoskönyvek? Mit gondol, segíthetnek megelőzni az irodalom, kultúra elsorvadását? Meglehet, ez csak az én személyes vízióm.

– Tapasztalataim szerint ebben a saját magunk által kreált rohanó, őrült világban az emberek szívesen hallgatják a hangoskönyveket, miközben A pontból B pontba utaznak, vagy akár a nyári pihenés alatt. Mindig nagy boldogsággal tölt el, ha ismerősök mondják, hogy „képzeld, téged hallgattunk nyaralás alatt". Vagy egy másik kedves ismerősöm mesélte, hogy az autóban hátul üvöltöttek a gyerekek, betette a Tündér Lalát és hirtelen csend lett – na igen, ez felbecsülhetetlen dolog. Jólesik, amikor ilyen visszajelzéseket kapok.

Für Anikó Mária Dominika hercegnő és Csákányi Eszter Beatrix hercegné szerepében Molnár Ferenc A hattyú című darabjának fotóspróbáján az Örkény Színházban. - Fotók: MTI, MTVA, Duna Tv

Sok mindenkiben felötlött már effajta gondolat, például Ray Bradbury Fahrenheit 451 című könyvében is előkerül ennek a gondolata. Ez az a hőmérséklet, amin lángot fog a papír. Szomorú tény, hogy az emberiség mindig a könnyebb ellenállás felé halad. Úgy gondolom, globális szinten is elsősorban a biológiánkat kell jobban féltenünk. Ha ezt a környezetszennyezési krízist, a saját hülyeségünket túléltük, talán az irodalom is megmarad, és nyilvánvalóvá válik, hogy a jelentkező lelki éhséget nem lehet mással csillapítani, csak irodalommal.

Három napra kukoricát kapálni

– Idén jelent meg az Örök tél című tévéfilm Szász Attila rendezésében, amelyben ön is szerepel.

A film a Gulagra, málenkij robotra elhurcolt lányok, asszonyok sorsát meséli el egy nagyszerű forgatókönyv segítségével, remek arányokkal. A főhősnő szerepében Gera Marina nagyot alakított. Én játszom a főszereplő édesanyját, akinek a lánya három hétre indul kukoricát kapálni, majd ott marad vele az unokája, a lánya pedig nem jön haza. Aztán öt és fél év elteltével, amikor az unokája nővé serdült és már eltemette magában, a lánya egyszer csak benyit a kapun egy tavaszi napon. Na ez is egy érdekes helyzet...

Ezek a tragikus dolgok csak adatok számunkra, az egésznek a fájdalmát, szörnyűségét egy ember életén, személyes sorsán keresztül szemlélve sokkal inkább fel tudjuk fogni.

Egy üdítően emberi könyv rólunk

– Milyen könyveket vesz kézbe szívesen? Mit ajánlana olvasóinknak?

– Mindenevő vagyok. Ebben a pillanatban mondhatnám Márquez Vándornovelláit, vagy amit éppen most olvasok, az Erdős Attila Felvágós könyv című munkája. A szerző elmondása alapján a kötet ötletét az adta, hogy amikor időnként betért kedvenc sörözőjébe, és a beszélgetések során ki-kibújt belőle a kórboncnok, akkor mindenki köré gyűlt. Itt jött az ötlet, hogy mindezt le is lehetne írni. Nem borzongás, nem horror jellemzi a kötetet, hanem alapvető emberi dolgokról szól. Rólunk szól, hús-vér minőségünkben, gazdag művelődéstörténeti tényanyaggal és orvosival megspékelve. Egy üdítően emberi könyv mulandóságról, művészetről. Sokrétű, szórakoztató – s mint minden jó dolog –, többdimenziós olvasmány.