Bevállaltam, mert vitt az élet

Kovács Patrícia gyerekkora óta sokat olvas, a klasszikusokon már rég túl van, és ha teheti, thrillert vagy krimit választ. Erre viszont manapság sajnos kevés ideje van, ha vége a napnak, elnyomja az álom. Most nagyjából 10 könyv várja, hogy végre nekilásson.

Kovács Patrícia otthonos mozog az irodalomban, legyen szó líráról vagy prózáról. A borzongató történetetek különösen szereti. Emmer László

– Sokat dolgozik, számos új szerepben is megismerhettük az elmúlt években. Közben édesanya, ami nyilván szintén sok energiát igényel. Jut ideje bármi másra – például olvasásra – a napi feladatok elvégzése mellett?

– Nagyon nehéz dolog ez, sajnos, mostanában mindig le vagyok maradva az olvasással. Főleg azokkal a könyvekkel, amiket azért veszek meg, mert egyszerűen csak érdekelnek. Az egyes próbafolyamatok során ugyan sokat olvasok, de azok a könyvek mindig az adott szerephez nyújtanak valamiféle segítséget, nem olyanok, amiket azért veszek meg a könyvhéten, mert például nagyon szeretem az írójukat.  Jelenleg egyébként nagyjából 10 könyv várja, hogy végre nekilássak. Sokszor élem meg áldozatként is az olvasás elmaradását, mert amikor leteszem a gyereket, és lenne időm megpróbálkozni vele, sajnos, elalszom. Igazán egy-egy hosszú hétvégén tudok rá időt szakítani.

– Mi lesz a következő könyv, amit elkezd, ha jut rá egy kis ideje?

– Elena Ferrante Amikor elhagytak című könyvének olvasására készülök most, ez jön a sorban. A Nápolyi regények sorozat megjelent köteteit már olvastam az írónőtől. Ezeket nagyon szerettem, nagyon olvasmányos és felkavaró történeteket mesélnek el.

– Már a képernyőn a Korhatáros szerelem új évada. Szereti ezt a sorozatot?

– Féltem, amikor az első évadot elkezdtük forgatni, mert Magyarországon különleges dolognak számít, ha egy kapcsolatban a nő az idősebb, és nem tudtam, hogy milyen lesz a fogadtatása. De a kritikák és a nézői levelek tömkelege megmutatta, hogy van a történetnek létjogosultsága. Az embereket foglalkoztatja ez a helyzet, vagy azért, mert megtörtént velük, vagy azért, mert szerették volna, hogy megtörténjen, de nem mertek belemenni. Sok levelet kapok, ami arról szól, hogy bárcsak korábban forgattuk volna a sorozatot, mert akkor talán meg merték volna élni a szerelmet. A második évadba már úgy fogtunk, hogy tudjuk, milyen szeretet övezi a történetet.

Nem a félelem vezérli

– A társadalmi elvárások valóban nagyon meghatározzák azt, hogy bevállal-e az ember egy ilyen kapcsolatot. Ön belement volna, ha adódik ilyen helyzet az életében?

– Én eléggé krakéler vagyok, és egy csomó olyan történet volt az életemben, amit bevállaltam, mert vitt az élet. Ha lett volna olyan – mint, ahogy nem volt –, hogy megérint egy fiatalabb ember, akkor szerintem belevágtam volna. Én tudok a szívemre hallgatni, nem a félelem vezet. Ráadásul szerintem a szerelemnek nincs se kora, se neme, és egyébként sem szeretem, ha a környezet beleszól valamibe, ami nem rá tartozik. Elég bátran döntök a sorsomról, de ez azért nem mindig egyszerű.

– Vívódik néha?

– Igen, kifejezetten sokat vívódok. Az életem nagy döntésein fél, vagy akár teljes éveket is tudok őrlődni. Nagyon sokat tipródom, de csak addig, amíg meg nem tettem mindent. Ha végre döntöttem, akkor nincs ember, aki ebben megingathatna. Nem kapkodok, sokat ülök rajta, mindenkit meghallgatok, mindent mérlegelek, de mindig rájövök, hogy az a helyes döntés, amit már az elején is súgott a szívem.

– Ezek szerint meg is hallja, amit az ösztöne súg, és nem söpri a szőnyeg alá.

– Nem. Végiggondolok mindent, de figyelek a megérzéseimre.

– Drámákat, színdarabokat a szerepein kívül is olvas? Van olyan, hogy levesz a polcról egy Shakespeare-t, mert épp ahhoz volna kedve?

– Gyerekként és kamaszként nagyon-nagyon sokat olvastam. Ma már nem veszek le egy Shakespeare-t vagy egy Csehovot a polcról, szinte az összeset olvastam a főiskolán vagy a felvételi előtt. A mai magyar és kortárs irodalommal, az elmúlt tíz évvel vagyok elmaradva. Egyébként legyen szó líráról vagy prózáról, én elég otthonosan mozgok az irodalomban.

– Nem újraolvasós típus?

– Alapvetően nem, de előfordulhat, hogy mégis megtörténik. Most tavasszal bemutattuk például John Osborne Dühöngő ifjúságát, amit tizenhat évesen olvastam először, és ekkor láttam színházban is. Ilyenkor a színészek nem az eredeti, teljes darabot, hanem annak egy színpadi kivonatát próbálják. A Dühöngő ifjúság esetén szükségem volt rá, hogy újraolvassam a teljes művet is.

Kovács Patrícia Árpa Attilával a Korhatáros szerelem második évadjában. Fotó: tv2

Az elnyomásról beszélni kell

– Segített? Másként látta most a darabot, mint korábban?

– Persze! Rengeteg dolog volt, amiben segített. Választ kaptam kérdésekre a szerepemmel kapcsolatban, melyeket másként nehéz lett volna megérteni. Nem volt mindig világos, hogy a karakterem mit miért mond, de az újraolvasás sok problémát megoldott. A próbafolyamathoz hozzátartozik az olvasás. Tavaly nyáron, amikor Szép Ernő Vőlegényét bemutattuk, sok Szép Ernő-prózát és -verset kellett olvasnom, mert a darabnak annyira nehéz volt a nyelvezete, hogy muszáj volt valahogy kicsit közelebb hoznom magamhoz. Szükségem volt rá, hogy otthonosabban mozogjak az író nyelvi leleményei között, ugyanis nagyon elszoktunk ettől a szép, irodalmi nyelvtől.

– A Dühöngő ifjúságban egy elnyomott feleséget játszik. A nők helyzete, a zaklatás, a családon belüli erőszak vezértémája lett a közbeszédnek az elmúlt évben. Végre?

– Hát, persze! Legalább harminc évvel le vagyunk maradva, ha nem többel. Olyan sok generáció nőtt fel úgy, hogy az asszony verve jó, hogy már nagyon régen beszélnünk kellene a nők elnyomásáról. Ebben a darabban egyébként a családon belüli erőszak verbális formájával találkozunk, amit sokszor ráadásul még bagatellizálunk is, azt gondoljuk, hogy az élethez tartozik. Húsz évvel ezelőtt nem ez volt a darab lényege, akkor hangsúlyosabb volt a rendszer elleni lázadás, ma azonban szerintem már inkább erről szól. Sokkal fontosabb ma az elnyomásról beszélni, mint arról, hogy van egy főszereplő fiú, aki nem ért egyet a politikai rendszerrel. Ma már bárki kiborulhat azon, ha nem tetszik neki valami, és mehet tüntetni, de még mindig nagyon sok nő él családon belüli erőszaknak kitéve.

Thrillerrajongó

– A J. K. Rowling könyve alapján készült krimisorozathoz (C. B. Strike) a hangját adja. Szereti a krimiket?

– Én annyira szeretem a krimi és a thriller műfaját, hogy ha választhatok filmet, akkor biztos, hogy krimit vagy thrillert választok! Ha van egy szabad estém és moziba megyek, akkor is, de könyveken is nagyon szeretek izgulni, borzongani. Az összes Agatha Christie-t olvastam kamaszként.

 – Ha már Rowling, akkor megvolt a Harry Potter is?

– Nem, az kimaradt, én már nagylány voltam, amikor népszerű lett. Tudom persze, miről szól, de nem én voltam már a célcsoport. A lányom meg még kicsi hozzá, talán, ha nagyobb lesz, én is jobban megismerem ezt a világot.

– Ő élvezi, ha együtt olvasnak?

– Nagyon! Mi lefekvés előtt egy órát mindig olvasunk, és ez így van az apukájával és a nagymamájával is. Nagyon büszke vagyok a szókincsére, ami azért lehet olyan csodálatos, mert csecsemőkora óta folyamatosan olvasunk neki.