130 éve született az orosz művész, Alekszandr Rodcsenko

Alekszandr Rodcsenko orosz konstruktivista festő, szobrász és fotóművész 130 éve, 1891. december 5-én született.

Szentpéterváron született, apja színházi kellékes, édesanyja mosónő volt. 11 éves volt, amikor a család Kazanyba költözött, Rodcsenko az alapfokú egyházi iskola után fogtechnikusnak készült. 20 éves korától tanult festészetet, művészeti tanulmányait 1916-tól a moszkvai Sztroganov Intézetben folytatta. Abban az évben avantgárd képeivel részt vett a Vlagyimir Tatlin szervezésében megvalósult Magazin kiállításon, nem sokkal később besorozták a hadseregbe.

Az 1917-es februári forradalom után a frissen létrejött művész szakszervezet ifjúsági tagozatának titkáraként a fiatal művészek élet- és munkakörülményeinek javításával foglalkozott.

1918 és 1921 között az Oktatásügyi Népbiztosságban dolgozott, 1920-ban kinevezték a Múzeumi Iroda és Beszerzési Alap igazgatójává, feladata a tartományi múzeumok átszervezése lett. 1921 és 1924 között a Művészeti Kulturális Intézet elnöke, 1923 és 1930 között a LEF, az együtt dolgozó és együtt gondolkodó baloldali művészek társulásának és a REF avantgárd csoportnak a tagja, a LEF és az ÚJLEF folyóiratainak tervezője volt.

Rodcsenko lett a non-objektivista mozgalom egyik elindítója, Tatlinnal együtt a mozgó szobrok, a mobilok irányzatának úttörője. A konstruktivista mozgalom képviselője, a gyakorlati célú műalkotás társadalmi szerepét hangsúlyozó produktivizmus programjának egyik megalkotója volt.

A vizuális művészetek minden műfajában alkotott, készített olajfestményeket, szobrokat, rajzokat, kollázsokat, fotómontázsokat, tervezett könyvborítókat és folyóiratcímlapokat, hétköznapi tárgyakat, továbbá filmezett és fényképezett is.

1917-ben Tatlinnal és más művészekkel együtt újratervezte a moszkvai Pittoreszk Kávéház belső terét. 1918-tól egyre inkább konstruktivista stílusban dolgozott.

Festményei készítésekor iránytűt és vonalzót használt

Kazimir Malevics híres Fehér alapon fehér négyzet képére válaszul fekete alapon fekete képet festett. Későbbi képei színes, geometrikus elemekből álltak. 1921-ben az 5×5=25 címmel rendezett moszkvai kiállításon mutatta be a Tiszta vörös – tiszta sárga – tiszta kék című festményeit, amelyek mindegyike egy monokróm négyszög volt.

A logikus konklúziójára redukáltam a festészetet. Vége – jelentette ki a kiállítással kapcsolatban.

Elméleti cikkeiben a vonal és a pont jelentőségét írta le a festészetben. 1919-ben kezdett 3 dimenziós konstrukciókat készíteni fából, fémből és egyéb anyagokból. Ezeknek a függő szobrok egy része valójában mobil volt. Az 1920-as években felhagyott a festészettel. Plakátok, könyvek grafikai tervezését végezte, színdarabokat és filmeket is rendezett, reklámplakátjaiért az 1925-ös párizsi nemzetközi tárlaton ezüstérmet kapott.

Fotózni csak 1924-től kezdett A kísérletezés kötelességünk! jelszóval, de csak 1925-ben vette meg első saját fényképezőgépét Párizsban. Forradalmasította a fényképezést, szakított a korábbi szemtől szembeni látószöggel. Kompozícióiban szerette az átlós elrendezést, alanyait alulról vagy éppen felülről, különböző szögekből nézve fotografálta, fotóin rendszeresen megjelenik a nagylátószög adta erős torzítás.

Eleinte főleg portrékat készített, de még ezekhez is merőben szokatlan perspektívákat használt.

Egyik legismertebb képe egy alulról fényképezett trombitást ábrázol, akinek az arca az éppen benne összegyűlt levegőtől feszül. Majakovszkij Erről című művéhez, és más könyvekben fotómontázst alkalmazott, ezeket általában több fotójából rakta össze, majd a kompozíciót újra lefényképezte, hogy az egyes képrészletek így nyerjék el végső jelentésüket.

Rodcsenko az Épülő Szovjetunió lap szerkesztőjeként, fotóival és plakátjaival elsősorban az állami propagandát szolgálta. 1930-ban, amikor a szovjethatalomnak elege lett a modern művészekből, őt is utolérte a mellőztetés. Úttörőlány című propagandaképét, amelyen a fiatal lány, aki Rodcsenko szándékai szerint bizakodva tekint a jövőbe, például azzal bírálták, hogy a szovjet embernek nem az égben, hanem a földön kell keresnie a jövőt. 1935-ben A szovjet művészet mesterei című kiállításon csak úgy mutathatta be munkáit, hogy nyilvánosan megtagadta formalista eltévelyedéseit.

Le kellett írnia, hogy az ideológia az első, nem a formai megoldás, a fotográfia újításainak is a szocialista realizmust kell szolgálniuk.

Rodcsenko megtette, amit a hatalom kért tőle, félreállítása mégis örök időkre szólt, megfeledkeztek róla. Ezután már kizárólag a hatalom által rendezett eseményeken fotózhatott. 1938 és 1940 között felfedezte a cirkusz szabadabb világát, ott készített fotókat. A magányos és megkeseredett művész élete végén ismét a festészethez fordult, amelyről pedig korábban azt hirdette, hogy halott. Moszkvában hunyt el 1956. december 3-án, azóta az Új Donszkoj temetőben nyugszik.