25/II

... Szóval itt folytatom, mert így már olyan mint egy kész kis történet nem?:)
 Jajj, hogy milyen édes és aranyos ha valaki halmozza a kicsinyítő képzőket és minden érdektelen kis bekezdése után rak egy mosolygós arcocskát:) vagy hahotázót :D
 És akkor most jöjjön, még egy alap, ami nem hiányozhat a "nyaljunk be a világnak, jajj de jó, hogy blogolunk habitusból" az érdektelen sztorik. Hiszen maga a blog szerzője is kell, hogy érezze egy idő után, hogy bizony unalmassá kezd válni ... Hosszas gondolkodás után arra jut, hogy írjon valami eladható hülye kis sztorit ... lásd: gyerekekről, virágokról, állatokról ... stb. Hogy érthetőbb legyen had írjak egy példát is!:)

 Tegnap sétafikálgattam a parton egy kis tavacskánál (nem messze a kuckótól, ahol élek). És 10 kicsi édi-bédi gyerkőc futkározott fel és alá, miközben valamit kiabáltak. Olyan cukik voltak. Gondoltam közelebb megyek, hátha megértem mit kiabálnak. És amikor meg egészen közel voltam, akkor láttam, hogy ezek a kis tündérvirágszálacskák szám háborút jácciztak.:) Nem édik! Kérdeztem tőlük, hogy beszállhatok-e, de azt mondták NEM! Olyan izgi volt, alig bírtam magammal, amíg ezt el nem mesélhettem:)

 Igen ... aranyos nem, belőlem hányingert, másokból szimpátiát vált ki egy-egy ilyen bejegyzés. Én a www.agymosas.hu oldalon gyűjteném az összeset össze. Hiszen ezek elolvasása után, kinek marad még ép agysejtje gondolkodni.

 A másik kedvenc megfigyelt jelenségem a virtuális sznobok klubbja, akik persze tartják magukat a semmiről beszéléshez, az egy bejegyzés feldarabolásához, és a gusztustalan édi-bédi stíluskához:) Megint muszájos egy példa.

 Sziasztok! Egy átlag lány vagyok! Apukámnak van három cége, anyukám pedig most nyaral Barbadoson, de azt hiszem ebben semmi különös nincsen.:) Én most éppen semmittevésem 25. évében úgy döntöttem megosztom veletek az életem. Tegnap jöttem vissza Kínából ... nem volt túl izgi, de azért tündi volt az a kis kutyuli aki végig követett Peking utcáin:) nah de erről majd később, mert most vettem meg ezt a limitált szériás laptopot és még nem szuperál nagyon, pedig több mint fél milláért nem ártana neki:)

 ÓÓ ... igen, erre van nekünk szükségünk ugye. Egy-egy ilyen kis kalandos bejegyzés nélkül szürke és unalmas lenne az életünk. Emeljük Isteni magasságokba az agyahalottakat. Igen. Miért is ne? hülyén könnyebb az élet nem?:) Csak mosolyogj és ha úgy viselkedsz, mint egy retardált, minden amit képes vagy megcsinálni majd eredménynek számít. Például egy bejegyzés. Ugye?

 Tudom most sokan arra gondolnak ... nah és saját magammal szemben hol az önkritika? az is jön mindjárt, csak ne felejtsük el, hogy az már nem lenne trendi egy bejegyzésben ... szóval foyt. köv. hamarosan ...