A Torony

Pedig a design rendkívül barátságos, a helyiség kifejezetten hangulatos. Attól ugyan visszahőkölünk, hogy rajtunk kívül kutya sincs, de ezt a hó végével és a hétköznap estével magyarázzuk. Akkor még... A pincér rendkívül barátságos, és az étlap is nagyjából rendben, azt az apróságot leszámítva, hogy köszönő viszonyban sincs a bejáratnál kihelyezett menüvel. Az első gond a rendelésnél derül ki. Az étvágygerjesztőként szánt házi körözött elfogyott. Hagyján, de a fiatal felszolgáló ezt azzal magyarázza, hogy savanyú a túró, ami finoman szólva sem vet jó fényt a konyhára. Hab a tortán (bár hol van még a desszert?), hogy az étlapon szereplő készételek egyáltalán nincsenek, úgyhogy élünk a gyanúperrel, itt bizony fantomkonyhába botlottunk. És a java még hátravan...

Az előételként kért Cézár-saláta finom. Tényleg az. Csak köszönő viszonyban sincs a Cézár-salátával. Tisztán látjuk, hogy nem az lesz itt a legnagyobb gond, hogy nem ezt rendeltük. Hanem például a gulyásleves, ami végül is elkészül. Sajnos. A sűrű, kicsit sós, nem friss lében néhány kőkemény krumplikocka és hosszúkásra vágott sárgarépacsík úszik. Marha- helyett sertéshúsból főzték, és néhány karfiolfejdarabkát is beledobtak.

A történtek után különösebb elvárások nélkül fogadjuk a főételeket. Pedig a külcsín miatt nem kell szégyenkezni. A belbecs azonban szöges ellentéte a külsőségeknek. A szűz ízre olyan, mintha nem is sütötték, hanem főzték volna, és körbetekerték baconnel. A hercegnőburgonya tocsog az olajban, a konyakmártásnak nevezett lötty beazonosíthatatlan, a félangolosra kért hátszínt teljesen átsütik, a zöldbors-szósz pedig túl tejszínes.

Desszerttel már nem kísérletezünk, a számla legalább nem vészes, a felszolgáló még mindig mosolyog.
Krúdy tanoncai

Felszolgálás: legalább próbálkozott, 5 pont (1-től 10-ig

Konyha: bár ne próbálkozott volna, 3 pont (1-től 10-ig)