Kovács András blogja

2010.02.16. 23:55

Hamvazószerda, nagyböjt

A homlokunkon porladó hamu jelzi, mától ismét a húsvéti előkészület lélekjobbító kegyelmi idejében járunk.

Aki csak kizárólag materiális síkon képes gondolkodni, most sem érti, nem értheti meg, hogy ilyenkor miért is kezd böjtölni a hívő ember? Húshagyókedd elmúltával miért is cserélték fel a „régiek" a báli ruhát a bűnbánat szürkébb, ám érdemszerzőbb köntösére?

Az evangéliumok tanúsága szerint, mielőtt Jézus elkezdte volna küldetését, negyven napra pusztai magányba vonult, ahol három alkalommal is megkísértette az ördög. (Vö. Lk.4/1-13.) A kísértő módszere a történelem során mit sem változott, ma is ugyanazon a három ponton igyekszik „megfogni" az embert: a has, azaz az élvezetek, a bírvágy és az istenkísértés oldaláról támad. Eszköztára káprázatos, a maga nemében igazán „ragyogóan" használja korunk modern vívmányait...

Ez a böjti idő jó alkalom a lelki méregtelenítésre, hogy visszavonulva belső „pusztánk" elgondolkodtató csendjébe mi is rendezzük sorainkat: ki-ki megvívja harcát a kísértő gonoszsággal szemben. Valójában azonban mindenkinek önmagát kell legyőznie. Minél erősebb az elhatározás, annál inkább kiszolgáltatottak leszünk az elsősorban ösztöneinken keresztül támadó kísértéssel szemben. Az állhatatosság azonban megtermi gyümölcsét.

A „puszta" az a hely, ahol nem érdemes játszani, alakoskodni, ahol lehullik az állarc, ahol igazi valónkkal szembesülhetünk (minden nyomorult gyöngeségünket látva). Ha hittel és őszintén teszi, iszonytató (lelki) mélységeket képes ilyenkor bejárni az ember, de megéri, mert végül eljut a golgotai kereszt reményt és üdvösséget hintő, húsvéttól fényes magasába. Hogy a teljes megtéréséhez, megtisztuláshoz eljuthassunk, ezt az utat nekünk is végig kell járnunk...

Böjtöltessük szemünket (ne csak a giccses csillogást lássuk, ne csak a televízió programjaitól, vagy számítógépünk monitorjára meredve várjuk a változást), fülünket (vegyük ki a telefon, a lejátszó - külső és belső hallást egyaránt károsító - hallgatóját, adjunk esélyt a belső hangoknak is), szánkat (kevesebbet beszéljünk feleslegesen, s csak épületes, jó szándékú mondandó hagyja el ajkunkat). Szemben az önmegvalósítás (valójában önzés) szomorú és egyoldalú liberalizmusával, a szeretetből, kényszermentesen hozott áldozat, önmegtagadás látszólagos korlátai valójában újabb és újabb lehetőségeket nyithatnak meg előttünk...

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában