Örömfocival emlékeztek csapattársak, barátok és szurkolók Fehér Miklósra Győrben - videók, fotók

„Ilyen szerintem még nem volt. Ennyi válogatott és ismert játékos még nem  szerepelt  Magyarországon egyszerre egy teremtornán” – mondta ezt egy  szurkoló a győri Magvassy-csarnokba lépve, aki nagy valószínűséggel nem tévedett, hiszen – s nyilván ez tragikus sorsú, egykori győri labdarúgónak szólt – számos korábbi kiváló futballista húzott szerelést (vagy vett részt vendégként) a győri önkormányzat által újragondolt Fehér Miklós Emlékgálán.

Felsorolni mindenkit nehéz lenne, de csak hogy néhány kiválóságot említsünk, ott volt például a 108-szoros válogatott kapus Király Gábor, a szintén sokszoros válogatott Lipcsei Péter, vagy Lisztes Krisztián, Juhász Roland, Tököli Attila, Csertői Aurél és Huszti Szabolcs is.

A győri társak közül Stark Péter, Bíró Béla, Hajszán Gyula, Bajzát Péter, Ferenczi István, Hámori Ferenc, Erős Gábor, Herczeg Miklós, Böjte Attila, Priskin Tamás, Korsós György, Miriuta László, Lazar Stanisic, Catalin Azoitei, Kenesei Krisztián, Ördög József, Weitner Ádám, Somogyi József, Puglits Gábor, s olyan korábbi élvonalbeli futballisták, mint Váczi Zoltán, Bárányos Zsolt, Véber György vagy éppen Waltner Róbert.

De láthatták a nézők a csapatokat edzőként irányító  Détári Lajost, Szabó Ottót, Hlagyvik Gábort és Urbán Flóriánt is. Valószínű, több ezer válogatottság lépett parkettre, de a nézők között is akadt neves személyiség: az olimpia bajnok Keglovich László, a sérüléssel bajlódó Illés Béla vagy a győriekhez kötődő edző, Tornyi Barnabás is a lelátóról (a kezdésre már alig akadt ülőhely) figyelhette, ahogy dr. Dézsi Csaba András polgármester és Miklós édesapja megnyitja a gálát.

„Ez a nap az összefogásról és a legendákról szól. Olyan legendákról is, akik méltán példaképek, de már nincsenek közöttünk. A futball csapatsport, ahol a társak odafigyelnek egymásra, egymást segítik.  Örülök, hogy ők, és persze a szurkolók sem felejtik el Mikit. Ahogy mi sem szeretnénk, ezért is rendeztük meg ezt a nagyszabású gálát, ami a tervek szerint hagyomány lesz Győrben” – mondta Győr első embere, majd idősebb Fehér Miklós köszönte meg az önkormányzatnak a rendezést, a játékosoknak és a nézőknek pedig a részvételt.

Aztán ahogy Miki videón levetített legszebb találatainál,  a meccseken is – négy csapat, Fehér Miklós Barátai, a Magyar Válogatott, az ETO Öregfiúk és az NB I All Stars gárdája csapott össze – gyakran felcsendült a taps, bizonyítva, hogy nem volt véletlen a sok válogatottság és a rengeteg élvonalbeli szereplés.  

Bár a szervezők többször is elmondták, ezúttal az eredmény nem számít,  a parádés megoldások, gólok mellett láthatóan minden csapat győzni akart. Ez a válogatottnak jött össze legtöbbször, Husztiék mind a három mérkőzésüket megnyerték, az ETO Öregfiúk egy-egy győzelemmel, döntetlennel és vereséggel, míg az NB I-esek egy sikerrel, Miki Barátai pedig egy döntetlennel zártak.

„Talán nekem picit nehezebb is, mint a többieknek, mert Mikit Portugáliában szinte a harmadik gyerekemnek tekinthettem. Majdnem minden edzés után ott volt nálunk, együtt vacsoráztunk. Folyamatosan nevetett, tehetséges futballista, mégis szerény srác volt” – mondta az 58-szoros válogatott Lipcsei Péter.

„Egyrészt a megemlékezés miatt jó itt lenni, másrészt rengeteg gyerekkori emléket, élményt idéz fel bennem egy-egy ilyen esemény. Mikivel gyakran utaztunk együtt vonattal. Szombathelyről indulva ő Győrben csatlakozott hozzánk, amikor Budapestre mentünk. Vidéki játékosokként valahogy összetartóbbak voltunk. Egyenes, őszinte ember volt, hiányzik a személye” – mondta Mikivel kapcsolatban a 108-szoros válogatott kiváló kapus, Király Gábor.

„Nagy örömmel jöttem, nem kellett kétszer hívni. Megható így Mikire emlékezni, s örülök, hogy sokan mások is eljöttek. Alázatos, szerény fiatalember volt. A Fradi utánpótlásában dolgozom, bízom benne, egyre több fiatalabb játékost tudok hasonló szintre eljuttatni, mint ahol Miki volt” – fogalmazott a nemzeti együttesben 49 alkalommal szereplő Lisztes Krisztián.

Illés Béla a nemzeti együttesben volt csapattársa Miklósnak: „Sajnos egy hete megsérültem egy teremtornán, így most nem tudok játszani, de sosem felejtem el a litvánok elleni meccset, ahol Miki talán élete legjobb formájában futballozott. Emberileg, játékosként is fantasztikus volt.”

Ferenczi István az ETO-ban játszott együtt Mikivel: „Nagyon rég jártam Győrben, jó újra itt lenni, a régi barátokkal és társakkal találkozni, szomorú, de jó Mikire is emlékezni. Csapattársam volt, nagyszerű embert vesztett el a családja, a magyar futball, s szerintem ezért is jött el ennyi ember rá emlékezni.”

„Nagyon szép, hogy ennyien eljöttek, a foci és Miki még mindig sokakat megmozgat. Még mindig nem gyógyult be a seb bennem, amit a halála okozott. Ez nem is fog, csak meg kell tanulnunk együtt élni vele” – mondta befejezésként Miki gyerekkori barátja és csapattársa, Stark Péter.