Kammerer Zoltán még önmagának sem meri bevallani, hogy vége a karrierjének

A népszerű „Kamera”, aki márciusban elmúlt 44 éves, nemrégiben napra pontosan két év után győzött ismét magyar bajnokságon, K–2 1000 méteren Erdélyi Tamással állhatott a dobogó tetejére. Ezenkívül Decsi Dorinával 5000 méteren mix kategóriában nyert, és még több helyezést is magáénak tudhatott Szolnokon. 

„Nem számolom a bajnoki címeimet, a mi sportágunkban ez nem is nagyon szokás. Ennyi év alatt már biztosan összegyűlt jó néhány tucat – válaszol nevetve Kammerer Zoltán. – Többször kérdezték tőlem az ob óta is, hogy meddig akarom csinálni, erre azt mondom: a kajak egy olyan szerelem, amitől nehéz elválni. Nyolcéves korom óta űzöm, része az életemnek és imádom.” 

Idén is napi rendszerességgel készült, edzett, mert az életkora előrehaladtával a versenyszellem nem csökkent benne. 

„Nyilván tisztában vagyok vele, hogy már nem fogok olimpiát, világ- vagy Európa-bajnokságot nyerni, de a céljaim az idők folyamán nem változtak: az adott napon a lehető legtöbbet adjam ki magamból, és aztán meglátjuk, hogy az mire lesz elég. Kőkemény edzésekkel dolgoztam egész évben, volt, hogy naponta kettőt-hármat is tréningeztem. A munka mennyisége persze csökkent ahhoz képest, amikor a csúcson voltam, az intenzitása viszont nem. Régebben többet edzettem csapatban, napjainkban már sokat vagyok egyedül. A versenyformám persze más, mint évekkel ezelőtt volt, de én teljesen elégedett vagyok a jelenlegivel” – tette hozzá a legenda. 

Tartja magát ahhoz a régi hagyományhoz, hogy az országos bajnokság után le kell állni, pihentetni kell a szervezetet. 

„Másfél hónapig nincs kajakozás – folytatja Kammerer Zoltán. – Persze ez nem azt jelenti, hogy mindennel leállok. Az időjárástól függően futok, kerékpározok, erősítek. Ez számomra nem jelent munkát, mert ez az életformám.” 

Amikor jövőre elkezdődik a kajakosidény, Kammerer Zoltán már betölti a 45. életévét. Előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy lassan át kell adnia a helyét a fiatalabbaknak. 

„Még önmagamnak sem merem bevallani, hogy vége a versenyzői karrieremnek, nagyon nehéz szembenézni a valósággal. Ennek ellenére úgy gondolom, amíg ilyen formában vagyok, addig ott kell lennem a rajtnál. Közben a rólam elnevezett regionális akadémián figyelem az edzők munkáját, igyekszem tőlük tanulni. Egyszer talán majd én is edző leszek. Vonz ez a lehetőség, de ahhoz nekem belül változnom kell, mert a versenyzői hév jelenleg még erősebb bennem: inkább legyőzni akarok valakit, mint jó kajakost nevelni belőle” – említette végül Kammerer Zoltán.