Sike József amikor lő, megszűnik a külvilág

A kontinensviadalon induló magyar csapat 14 versenyzőből áll, köztük egyetlen győriként a háromszoros olimpikon, korábbi világ- és Európa-bajnok futócéllövő, Sike József. 

„Nem volt annyira egyszerű kiharcolni a részvételt, már csak azért sem, mert nem tudtam elindulni az első válogatón. A verseny előtti napon lett ugyanis pozitív a felségem koronavírustesztje, és mivel nem tudtam, én is elkaptam-e a betegséget vagy sem, nem akartam kockáztatni. A második válogató a lehetőségekhez képest jól sikerült, meglőttem a szintet” – kezdte Sike József, aki szerint az egész sportágnak sokat ártott a járvány. 

„Nyilván nem sikerült a tervek szerint az olimpia, de azért azt nem mondanám, hogy hullámvölgyben lenne a magyar sportlövészet. Minden bizonnyal más sportágaknál is így van, de nem tett, tesz jót, hogy többször is elhalasztanak, netán le is fújnak versenyeket. Hogy valamire készülünk, aztán szólnak, hogy később lesz, vagy egyáltalán nem is lesz. A csúcsforma időzítése rengeteget számít nálunk is. Sokan panaszkodnak a későbbi tünetekre, és mivel magam is átestem a betegségen, tudom, hogy ez mennyire zavaró lehet. Igen, a járvány rányomta a bélyegét erre a sportágra is. Példa erre, hogy nem lesz most ott az EB-n győri csapattársam, Boros Laci, mert a betegség miatt nem tudott indulni a válogatón.” 

S hogy mire számít Norvégiá­ban a győriek rutinos sport­lövője? 

„Elsősorban a tisztes helytállásra. Voltak problémáim az elmúlt időszakban, a munkahelyi elfoglaltságom miatt kevesebbet tudtam készülni. Volt, hogy emiatt mondtam le versenyeket, mert tudtam, nem vagyok jó formában, nem akartam más elől elvenni a lehetőséget. Régen szerepeltem világversenyen, nem tudom, mire leszek képes Norvégiában. Ami biztató, hogy ha a válogatón lőtt eredményemet tudom hozni, az akár döntőt is érhet. Sajnos Laci távolmaradása miatt nem leszünk érdekeltek a csapatversenyben, pedig általában ott van esélyünk az éremszerzésre” – tette hozzá az 53 éves klasszis, aki a jövő évi győri EB-n is ott lenne. 

„Bár a család egyre nehezebben tolerálja, amíg olyanok az eredményeim, versenyezni szeretnék. S mi tart már mintegy harminc éve a lőtéren? Nem csupán az, ha megnyerek egy versenyt, nekem az élményt jelent, ha jól sikerül egy hatvanlövéses sorozat. Másrészt muszáj és jó kiszakadni a mókuskerékből is. Amikor a lőállásban vagyok, számomra teljesen megszűnik a külvilág.”