Díszes öltözeteket és textileket őrzött a láda, ami a hónap műtárgya lett Kapuváron

A kapuvári Rábaközi Múzeumban rendszeresen „megválasztják” a hónap műtárgyát. Olyan darabok kerülnek ilyenkor a nagyközönség elé, melyeket korábban nem láthattak. Áprilisban egy kelengyés, azaz menyasszonyi ládát állítottak ki az intézmény munkatársai, melyen évszám jelöli a készítésének időpontját: 1864. Vagyis egy éppen százhatvan esztendős bútorról van szó. 

Varga Izabella tárlatvezetőtől megtudtuk, hogy a leltárkönyvi leírás szerint a láda 1971-ben Bogyoszlóról került be a Rábaközi Múzeum gyűjteményébe. Az alapító igazgató, Faragó Sándor vásárolta meg Varga Balázstól. A látogatók azonban nemcsak a ládát nézhetik meg, hanem azokat a textíliákat is, amelyeket ebben gyűjtöttek, tároltak. 

– A XVIII–XIX. században a komáromi asztalosok látták el a magyar parasztság jó részét kelengyebútorral, elsősorban festett ládával. A rábaközi menyecske ebben a vásáron beszerzett kelengyeládában vitte a hozomány textíliákból álló részét férje házához. A nagy múltú bútordarab használatát csak lassan, a XIX. század végére szorította vissza az „almárium”, vagyis a ruhásszekrény – kezdte az ismertetést Varga Izabella. 

– A vagyonleltárakban „lá­­dabéliként” emlegetett kelengye között a lepedő volt az ágynemű talán legváltozatosabb darabja. Anyaga és kidolgozása aszerint különbözik, hogy háló- vagy díszágyba való-e, valamint azon belül hol helyezkedik el. A díszlepedők közé tartozott a ravatalt borító halottaslepedő. Az ágyi ruhák között legnagyobb számban a tollal töltött fejalj, a vánkos alvásra használt „paraszt” és reprezentatív kivitelű hímes változata szerepel. Az abroszt méretéből adódóan két szél vászonból toldották össze. A legszebbek „vesszős”, „sávolos” vagy „halhejjas” díszítésű, pamutos vászonból készültek, ezek középütt szövött csíkkal összeillesztett darabok, amelyeket csak nagy ünnepen, karácsonykor terítettek az asztalra. Szintén kendervászonból, de szerényebb díszítéssel készültek a mindennapi használatra szánt törülközők és szakajtóruhák. 
Az asszonyok a ládában tartották az ünnepi öltözet féltettebb selyem ruhadarabjait, a pillangós fejkötőt, a hímzett vászon alsóneműt. A viseleti darabok tekintélyes részét már a XIX. században is az alsó és felső fejkendők, arany- és ezüstvirágú, vagy piros-fehér sávos, úgynevezett „királyszínű” vállkendők sokasága tette ki. Varga Izabella érdekességként elmondta Kiss Mihály Andrásné Varga Dudás Anna történetét, aki teljes kapuvári viseletben vett részt az 1896-os, millenniumi országos kiállításon. „A leírások szerint csodálatos öltözetében olyan általános feltűnést keltett, hogy Erzsébet királyné megszólításával tüntette ki. Ruháját később a soproni múzeum megvásárolta” – jegyezte meg.