A Soproni Múzeum gondozásában életre kelnek a kották

A szülői hagyaték rendezése során egy ágyneműtartóban bukkant a nagypapa partitúráira Kárpáti doktor.

– Gondosan be voltak csomagolva a dossziék. Amikor megláttam a kézzel írott, grafikailag is igényes, szemet gyönyörködtető kottákat, rögtön tudtam, hogy ezzel kell kezdeni valamit. Megkértem régi jóbarátomat, Dárdai Árpád karnagyot, hogy nézzük át, mi legyen a zenei hagyatékkal. Ő nagy kedvet érzett az anyag megmentésére és szinte azonnal nekilátott a munkának – elevenítette fel a történteket dr. Kárpáti György.

A több mint háromezer oldalnyi, kézzel írott kottát Dárdai Árpád három évvel ezelőtt kezdte digitalizálni.

– Mintegy nyolcvan dalról, százötven zongoraműről és tíz operáról van szó – mutatta az egyik, gyöngybetűkkel íródott partitúrát a karnagy. A kották tegnap hivatalosan is a Soproni Múzeum kézirattárába kerültek.

– Nagyon fontos, hogy nem egyszerűen iktatjuk és berakjuk a polcokra ezt a zenei hagyatékot, hanem a gyűjtemény gondozója, Dárdai Árpád személyében szakmailag is értő kezekbe kerül. A műveket számítógépre viszi és hangszerenként is külön kiírja, hogy előadhatóvá váljanak. Így ezek a kották életre kelnek – mondta dr. Tóth Imre.

A nagy szakértelmet igénylő, aprólékos és időigényes munkához korábban a soproni önkormányzat is anyagi támogatást nyújtott. A már elkészült művekből két éve rendeztek emlékhangversenyt a zeneszerző halálának 80. évfordulója alkalmából a Liszt-központban, majd a kőszegi Jurisics-várban és az Arany Kígyó Gyógyszertár mediterrán kertjében.

– A bemutatóknak folytatása is lesz, hiszen az Árgyélus és Tündér Ilona című táncregét a Soproni Petőfi Színház műsorára tűzi, a Pompeji utolsó éje című operát pedig felveszi a repertoárjába a budapesti operaház – mondta boldogan dr. Kárpáti György. A nagyszülői zenei hagyaték így kulturális örökségként közkinccsé válik.

Kárpáti Sándor (1872–1939) Kőszegen született Flamisch György pékmester második gyermekeként. Zenei tehetsége korán megmutatkozott. A soproni evangélikus tanítóképző növendéke lett, zenetanári végzettséget Budapesten szerzett. Kőszegen tanított 1898-tól, majd 1905-ben lett a soproni tanítóképző zenetanára. Pedagógusi állásából 1924-ben kérte nyugdíjazását, a zenével akart többet foglalkozni. Hogy nagylélegzetű műveinek komponálását még magasabb szinten művelhesse, a Zeneakadémián zeneszerzésből végbizonyítványt szerzett.