Könyvbemutatók – Várszegi Asztrik asztalánál sorok vártak a dedikálásra – fotók

Mezey Katalin költő, az idei Győri Könyvszalon alkotói díjasa pénteken délelőtt, kitüntetése átvételekor úgy fogalmazott, bár minden szerzőnek más jelenti a sikert, ő akkor tudja, hogy gondolatai, versei célba értek, amikor a kötetét valaki másodszor is leveszi a polcról. Nyilvánvalóan nem beszéltek össze Gülch Csaba kollégánkkal, akinek „baráti beszélgetéséből” született Várszegi Asztrik főapáttal közös könyve: A megajándékozott. Csaba a vasárnapi könyvbemutató közönségtalálkozóján elmondta, az elmúlt hónapok visszajelzéseiből (hisz a kötet már kapható, a hivatalos könyvbemutatója volt most) az volt számára a legkedvesebb, amikor valaki azt mesélte, este lerakta a könyvet, kiolvasta, de másnap ismét kézbe vette.

A bizalom és az abból (is) fakadó barátság öleli át a beszélgetéseket – ezt tudhatja, aki olvasta a könyvet. „Kedveseim” – kezdte többször is válaszait tegnap Várszegi Asztrik, s ez a nyitottság fogadta azokat, akik a beszélgetés után a korábbi pannonhalmi főapáthoz mentek könyvüket dedikáltatni. Dr. Szammer Károlyné – ahogy mesélte – évtizedek óta ismeri a főapátot, még Sopronból, s hogy mennyire igaz, amit Gülch Csaba mondott, ő maga is háromszor vette le a polcról, s olvasta ki újból és újból a kötetet, amit vasárnap dedikált neki a volt főapát. Fontos szavakat és örök emlékű találkozást kapott Győrben, „már mondtam is a barátaimnak, elmegyek Pannonhalmára, ha kell. De szerencsére most nyílt az alkalom.”

„Édesem, ez matematika” – foglalhattuk össze egy nappal korábban Bezselics Ildikó „Édességek könyvének” titkát. A Kisalföld szakácskönyvsorozatának legfrissebb darabja édességeket kínál nekünk – elkészítésre. A matematikán kívül Ildikó titka az, hogy amit receptként bemutat, azt rendre meg is főzi-süti, így biztosak lehetünk abban, hogy (konyhai gyakorlatunkat azért beleszámítva) az kerül ki a sütőnkből, amit a könyvben is látunk. A főzés intuíciókra épülhet, a sütés nem, derült ki a könyvbemutató beszélgetésen, amelyet Ildikó Werner Krisztinával folytatott. A program előtt pedig az, hogy a Kisalföld szakácskönyveit – s ezen belül azokat, amelyeket Bezselics Ildikó állít össze – nagyon szeretik az olvasóink. Két példa erre:

Haraszti Györgyné a sorozat minden darabját magáé­nak tudhatja, sokszor úgy főz – mondja –, hogy bár az étel családi receptje megvan, de megnézi, mint ajánl egy másik recept. A húsos receptúrákat szereti leginkább, de a külföldi konyhák ételeit is megnézte. Ugyanez igaz Dömötörné Vargán Eszterre, aki azt mondja, nem sok receptkönyvet gyűjt, de ezeket igen, mert valóban használható ötletek vannak benne. Szereti azt is, hogy lépésről lépésre, pontos útmutatás alapján halad együtt a könyv szerkesztőjével, s ami 450 gramm, az annyi is, mert „ez matematika, édesem”.