2024.03.31. 09:03
Egykori középiskolai oktatásvezetők közösségben kapcsolódnak ki Győrben
Nagyjából három évtizede, hogy megfogalmazódott az igény: a nyugdíjba vonuló gimnáziumi igazgatóknak sem szükséges teljes mértékben elszakadni a megelőző aktív életüktől. Az elképzelést követte a megvalósítás, megalakult a középiskolai oktatásvezetők nyugdíjasklubja, amely által nem szakadtak el sem a hivatásuktól, sem a kollégáktól, sőt, naprakész információkat kaptak az oktatás újdonságairól, híreiről.
A havonkénti összejöveteleken számos témában hallhatnak előadásokat a közösség tagjai. Fotó: Nagy Gábor
- A programok felölelik a gasztronómia, az irodalom, a történelem, az egészségügy, a műszaki ismeretek területeit, mellettük vetélkedők, kitelepült főzési találkozók színesítik a klubéletet.
A szakmai érdeklődés kielégítése hozzájárult a szellemi frissesség megőrzéséhez, hogy azután a kirándulások, lazább sportprogramok révén a fizikai frissesség, az egészség megőrzése is megfeleljen a mai nyugdíjas életformának.
Lényegében a szellemi munka, a közös érdeklődés, a programok ötletelése tartja össze a mintegy húsztagú közösséget. Nem véletlenül tartalmaz a havi egyszeri összejövetel életmóddal, étkezéssel kapcsolatos előadásokat, bár legutóbb éppen a kisalföldi kisvasutak történetéről hallhattak érdekes beszámolót.
A klub első vezetője Bandi István, az egykor híres Rejtő-textiltechnikum igazgatója volt, aki ma, közel a kilencedik ikszhez, a kerti munka mellett is mindig szakít időt a társakkal való találkozásra. Két éve érezte úgy, hogy fiatalabb vezetőnek kell átvennie a stafétát, olyannak, akinek vannak szervezési tapasztalatai és képes összefogni a társaságot: javaslata, jelölése alapján a tagság egyhangúan Rákóczi Tibornak, a valamikori 400-as ipari szakmunkásképző – ma Győri SZC Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikum és Kollégium – 2016-ban nyugdíjba vonult igazgatójának szavazott bizalmat. Számára nem volt idegen a szervezési munka, mivel előtte a Győri Jégsport Alapítvány elnökeként tevékenykedett.
„Akkor voltam hatvannyolc éves, kihívásnak éreztem a feladatot, tudtam, hogy meg kell felelni az elvárásoknak. De a többi tag is segítőkésznek bizonyult, ötleteik, javaslataik sokat segítettek abban, hogy végül is elfogadtak klubvezetőként – mondja Rákóczi Tibor. – Jó látni, hogy a hatvanöt és kilencven év közötti kort felölelő tagság szellemileg frissen kapcsolódik a rendezvényekbe, mindig akad valaki, aki szakterületéből, érdeklődési köréből felkészülve osztja meg hasznos tapasztalatait a többiekkel.”
Sajnos az élet nem kímélte a középiskolai oktatásvezetők közösségét sem, az idők során sokan elmentek már, azonban jöttek is újak: éppen most derült ki, hogy az ősszel két új taggal fognak bővülni. Hogy ez miként egyértelmű? Úgy, hogy a tagság nem automatikus, nem elég csak jelentkezni, a belépés legalább két kolléga ajánlása által lehetséges.
„Engem intézményünk korábbi igazgatója, Czéhmester Tibor javaslatára ajánlottak nyugdíjba vonulásom után, 2018-ban. Éreztem, hogy számítanak rám, a közösség igénye megtiszteltetés volt, illett elfogadni. Mai fejjel elmondhatom, hogy anno mi is munkavállalók voltunk, igaz, felelősebb beosztásban, részei egy működő oktatási rendszernek. Noha valamennyien a szellemi foglalkozásúak rétegéhez tartozunk, ma sem érezzük magunkat megkülönböztetettnek, kiváltságosnak. Jó a csapatunk, érdeklődő a közösségünk, örülünk egymásnak, és éppen olyan tagjai vagyunk az Arrabona Városi Nyugdíjas Egyesületnek, mint annak többi klubja” – zárja szavait a klubvezető.