Felavatták Sopron új közparkját - fotók

• A népszavazás centenáriuma alkalmából kapta ajándékként az új Hűségparkot Sopron.

A hagyományoktól eltérően a városházi ünnepséget követően idén a most elkészült Hűségparknál köszöntötte Farkas Ciprián polgármester Sopron új díszpolgárát, valamint Hűség napi kitüntetettjeit. Mint mondta, ezt az ünnepi alkalmat használják fel arra, hogy felavassák a város új közparkját.

Farkas Ciprián avatóbeszédében úgy fogalmazott, magyarságunkat és megmaradásunkat, a hűség diadalát ünnepeljük, immár 102 esztendeje ezen a napon. A soproni népszavazás sikere 1921-ben reményt adott minden magyarnak, hogy történjék bármilyen igazságtalanság is, ha kezünkbe vesszük a sorsunk irányítását, akkor nemcsak múltunk, de jövőnk is lesz.

- Sopron az élő példája annak, hogy a szuverenitásunkért városról városra kell megküzdenünk. Ma sem hagyhatjuk ugyanis, hogy mások döntsenek a fejünk fölött arról, hogy kik vagyunk és hogyan akarunk élni. Aki mindezt hagyná vagy egyenesen pártolná, az szembemegy a nagy elődök és Sopron szellemiségével, melyben a haza és a hűség egymástól elválaszthatatlan fogalmak - mondta a polgármester. Hozzátette, aki ma városunkban jár, lépten-nyomon a fejlődés jeleit látja. Köszönet illeti a magyar kormányt, hogy velünk együtt szívügyének tekinti a leghűségesebb város fejlődését. A közös munkának és a soproniak szorgalmának köszönhetően Trianon óta a legsikeresebb korszakát éli ma a város. Ennek egyik szimbolikus lenyomata a centenárium alkalmából városunknak ajándékozott új Hűségpark, mellyel a Várkerület megújulása is folytatódik.

Eperjes Károly, Sopron idei díszpolgára azzal kezdte beszédét, hogy hálát mondott a Rongyos gárdának, akik 1921-ben kiharcolták a népszavazás lehetőségét. - Nélkülük nem lehetnék most díszpolgár - jegyezte meg. Emlékeztetett, hogy Széchenyi István volt a város első díszpolgára, a nyomdokaiba lépni nagy felelősség. - Igyekszem megszolgálni ezt a megtisztelő kitüntetést, remélem nem kaptam hiába - tett ígéretet.

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész ezután a szülőföldhöz, Hegykőhöz és Sopronhoz fűződő mély érzelmi kötődéséről beszélt. Felelevenítette diákkori élményeit, emlékezetes történeteket mesélt a Széchenyi-gimnáziumban eltöltött éveiről és azokról a kiváló tanárokról, akiknek emlékét máig őrzi. Elmesélte például, hogy melyik tanárától kapta a Szamóca nevet, ahogy barátai ma is nevezik. 

 - Mindig büszke voltam Sopronra, jólesett, hogy nekem ehhez a városhoz közöm van. Jó itthon lenni és jó ebben a csodálatos színházban, ennek a közönségnek játszani - utalt a színházi munkájára.