2023.12.26. 09:05
Ápolás az élete Varga Andreának és Farkas Mónikának
A Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron Vármegyei Területi Szervezete idén is átadta a szakdolgozói díjaikat, amelyekkel azoknak a munkatársaknak kívánnak köszönetet mondani, akik kiemelkedő szakmai tudással, példaértékű hivatástudattal látják el a járóbeteg-ellátást és a kórházi betegek ápolását.
Ebben a megtisztelő elismerésben részesült a Soproni Gyógyközpont két munkatársa is, Varga Andrea, az ifjúságpszichiátriai részlegvezető ápolója, valamint Farkas Mónika, a neurológia-stroke osztály szakápolója.
Varga Andrea 2006 óta dolgozik a soproni kórházban, 2019 óta erősíti a serdülőpszichiátria ápolói csapatát.
– Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az orvosaim jelöltek a díjra, hálás vagyok azért, hogy látják azt a sok munkát, amelyet a kollégáimmal végzünk nap mint nap. Már gyerekként megfogalmazódott bennem, hogy később fiatalokkal szeretnék foglalkozni, ezért is választottam ezt a hivatást – árulta el.
– Hódmezővásárhelyről érkeztem, dolgoztam a szegedi kórház serdülőpszichiátriai osztályán is. Onnan kerültem Sopronba, a város azonnal megfogott, máig nagyon szeretek itt élni – mondta.
– 2006 óta dolgozom a soproni kórházban, a pszichiátrián kezdtem, majd 2019-ben, amikor megalakult a gyermekpszichiátria, ide kerültem át, azóta is itt dolgozom. Imádom a szakmámat, szeretek a gyerekek között lenni, annak ellenére, hogy sokszor nagyon nehéz. Boldoggá tesz, amikor azt látom, hogy a fiatalok megbíznak bennünk, jól vannak, és tudtunk nekik segíteni. Hálásak a törődésért, azért a figyelemért, amit tőlünk kapnak, és ez kárpótol mindenért – tette hozzá elérzékenyülve.
Farkas Mónika a kezdetek óta, immár 31 éve dolgozik a soproni neurológia-stroke osztály ápolónőjeként. Meglepetésként érte, amikor megtudta, hogy jelölték a díjra, egyáltalán nem számított rá.
– Amikor megtudtam, hogy kitüntetnek, nem akartam elhinni. Ez a díj sokat jelent nekem, nagyon meghatódtam, örültem az elismerésnek, jó tudni, hogy a kollégáim, a munkatársaim úgy látják, hogy méltó vagyok rá – osztotta meg velünk gondolatait.
– A nővérem is az egészségügyben dolgozik, tulajdonképpen az ő indíttatására választottam ezt a pályát, és nagyon szeretem. Szívvel-lélekkel teszem a dolgom, máshogy ezt nem is lehetne csinálni. Örömmel tölt el, ha egy beteget gyógyultként engedhetünk haza, vagy ha látszik rajta a javulás, és ezért megéri – tette hozzá.
És mit üzennek azoknak a fiataloknak, akik ezen a pályán gondolkodnak?
Bátran vágjanak bele, ne féljenek tőle, tartsanak ki, ne ijedjenek meg a szakmai kihívásoktól és nehézségektől, hiszen segíteni jó
– mondták egyszerre.
