2023.08.16. 19:06
Fel akarták szántani a cakóházi izraelita temetőt, most Dávid-csillag őrzi az emlékét
Az első cakóházi izraelita temető helyén avattak emlékművet szerdán. A sírkertet néhány fa és bokor jelezte az elmúlt évtizedekben, Nagy Ferenc helytörténész kezdeményezte a terület megmentését.
A XVIII–XIX. században aktív zsidó közösség élt Cakóházán. Egy 1720-as adóösszeírás például négy család tizenhét tagját számlálta össze, 1851-ben pedig harminc izraelita vallásút jegyeztek fel a krónikák. 1830-ban már külön temetője is volt a közösségnek a falu határában, a mai Mohostó dűlőben. A sírkertet 1846-ig használták, majd az akkori tulajdonos kitiltotta őket a területről. Augusztus 15-én emlékezők gyűltek egybe a Mohostó dűlőben és egy emlékművet avattak fel.
Nagy Ferenc helytörténeti kutató, illetve a cakóházi önkormányzat szervezte a rendezvényt. Néhány fa és bodzabokor jelezte, hogy a dűlő közepe nem egyszerű szántóföld.
Ha erre jártam, mindig idetévedt a szemem. Megvannak-e még a fák, a bokrok? Mert ha már azok sem lesznek, örökre elfelejtődik, hogy itt valaha sírok voltak
– fogalmazott Nagy Ferenc. Az ő ötlete volt, hogy jelöljék meg a helyet. Csepi Éva, a község polgármestere támogatta a kezdeményezést, és a föld tulajdonosa, Takács László is melléjük állt. Az emlékmű egy Dávid-csillag, illetve a felirat: „Cakóháza első izraelita temetője 1830–1846.”
Fotó: Cs. Kovács Attila
A szerdai avatón Csepi Éva köszöntötte a vendégeket, és Nagy Ferenc beszélt a hely történetéről.
A temetőt tizenhat éven át használták. Még az utolsó esztendőben is négy temetést tartottak ott. Az 1846-os birtokrendezés egy gazda tulajdonába juttatta a dűlőt, a temetővel együtt. Ő meg akarta szüntetni azt a szent száz négyzetmétert is. A hitközség beleegyezett, hogy új temetőt nyit a faluban, de kérték, hogy a régit hagyják háborítatlanul. Az ügyet a vármegye elé vitték, de a végső megoldásról nem maradtak fenn a jegyzőkönyvek. A temető kis dombja, mint liget a határban, megmaradt. A kövek azonban eltűntek. Idős emberek szerint a környékbeli pajták alapzatában jó néhányat meg lehetne találni.
– A holtak nem tudják, mi történik felettük. A felelősség a miénk, élőké. A cakóházi önkormányzat úgy döntött, hogy megmenti az utókornak e szent helyet. Köszönet Gyovai István falugondnoknak, hogy rendben tartja a területet, és köszönet Takács László tulajdonosnak is, hogy mindehhez hozzájárult. A halottjaik méltóságáért küzdő, százhetvenhat évvel ezelőtt itt élt izraeliták lelke is megnyugodhat, megmenekültek sírjaik. Ha nem is hatalmas obeliszkkel, de egy szerény jellel mégiscsak tudatjuk, fontos ez a hely – mondta Nagy Ferenc.
