2022.03.05. 13:32
Gyerekeket mentettek Odesszából - Győrben újra együtt az Ukrajnából menekült családok
Odesszából hozták ki a nálunk dolgozó ukránok gyermekeit, útjukon fosztogatók lestek rájuk.
Az Ukrajnából érkezett két család (b-j): Ulbrich Róbert, Epliar Olena és fia, Epliar Artem, Drahomyr Viktor és fiai, Pavel és Dmytro, valamint Liszenko Gergely, aki segített nekik eljutni Győrbe. Fotó: Csapó Balázs
Szíj Róbert 25 évig Kijevben vezetett cégeket, többek között 8 évig vezérigazgatója volt egy lottócégnek, tv-műsorokat készített. 2018 óta foglalkozik ukrán munkavállalók magyarországi integrálásával és foglalkoztatásával. A háború kirobbanásáig saját toborzóirodájuk volt Kijevben. Mint elmondta, Ukrajnában kevés a munka, a 2014-es forradalom után pedig sok minden még nehezebbé vált. Cége 170 embert alkalmaz, méghozzá hivatalosan, papírokkal, bejelentve, ezzel egyike a legnagyobb ukrán munkáltatóknak.
Az édesapa Téten dolgozik
– Mindannyiuknak élnek a háború sújtotta országban rokonai, ismerősei. Aggódnak. Mindent megteszünk, hogy segítsük azokat, akik bajba kerültek. Most érkeztünk vissza a moldáv–ukrán határról. Két kollégám két anyukával buszra ült, és három gyermekeket hozott át Odesszából, végig Románián. Szüleik nálunk dolgoznak. Beregsurányból a kollégám szintén két gyermekkel érkezik. Dnyipropetrovszkból egy család most érkezett meg a menekültvonattal, az édesapa Téten dolgozik – avatta be lapunkat Szíj Róbert. Mint mondta, a bencésekkel, Kelemen atyával és az Európai Borlovagrend részvételével, Tagai István vezetésével pénzt és adományokat gyűjtenek. Járműveik, kapcsolataik, nyelvi tudásuk szintén jól jön most.
Tömött vagonok
Az egyik családnak egy önkéntes ajánlotta fel a lakását három hónapra. Akiknek nincs ilyen lehetőségük, azok az egyetemen, az Olimpiai Sportparkban kapnak ideiglenesen elhelyezést, az önkormányzat és más szervezetek által teremtett szálláshelyeken. Irodájában mindenki beszél oroszul, ukránul. A frissen Győrbe érkezett családdal is az egyik munkatárs, Mariann tolmácsolásával válthattunk szót.
– Mindent ott kellett hagynunk egyik pillanatról a másikra. Nincs olyan nap, hogy ne sírnánk – kezdte történetét az édesanya, Szvetlana Tonkostan, aki lányaival, a kicsi Mariával és Krisztinával érkezett. – Láttuk, hogy a helyzet óráról órára romlik, így döntöttünk: amit tudtunk, összeszedtünk fél nap alatt, és kimentünk a vasútállomáshoz, ahonnét óránként indulnak a vonatok a határra. A vagonok tömve voltak.
Romokban az ország
Kamjanszke városában nincsenek harcok, de egyre több magát ukránnak kiadó orosz katonát lepleznek le. A közeli Dnyipróban a repülőteret és felszállópályáját felrobbantották. A logisztika nehézségei miatt nem lehet feltölteni a boltok polcait. – Az iskola most tett közzé egy felhívást, hogy várják a gyerekek jelentkezését: Molotov-koktélokat kell készíteni. Fegyvereket nem osztottak szét, de sok vadász elővette a puskáját – ömlött belőle a szó.
Fosztogatók figyelnek
A cég munkatársai, Liszenko Gergő és Ulbrich Róbert Győrből indulva a moldáv határnál vette fel a három tegnap ideért gyermeket, oda Odesszából mások vitték őket. Az ukrán szakasz veszélyes, sajnos vannak, akik fosztogatnak: a minap öltek meg útonállók egy édesapát, aki Herszonból menekítette volna a családját. Szíj Róbert azzal fejezte be: a menekülők java még úton van. Akik a keleti frontvonalból indultak útnak, még csak most érnek majd hozzánk.