Keresztút öleli a szanyi kápolnát

Tizenhárom stációt állítottak fel Szanyban, a község határában a Szent Anna-kápolna köré. Így az 1954-ben Táp Ignác és neje által adományozottal együtt már tizennégy kép alkotja a keresztutat. Az alkotásokat a hétvégi Szent Anna-napi búcsún áldotta meg dr. Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek. „A hívek kimehetnek Szent Annához, a keresztúthoz, lélegzetet vehetnek és kérhetik oltalmát” – mondta a Kisalföldnek a falu papja, Henczel Szabolcs. A keresztút első állomásához egy idézet került: „A keresztút a lélek lélegzetvétele az élet sóhajtá- sai közt.”

– Már őseink is Szent Anna segítségét kérték a bajban. A mostani veszélyhelyzetben mi is hozzá könyörögtünk, hogy oltalmazzon bennünket. A keresztutat nekünk is végig kell járnunk, hiszen Isten a fiát sem kímélte és odaadta a megváltásunkért. A keresztút erre emlékeztet bennünket, miközben járjuk az élet sóhajtásait. Közben Isten lát bennünket és velünk együtt halad – fogalmazott Henczel Szabolcs.

A keresztút az egyházközség, a helyi önkormányzat, illetve civil szervezetek, magánszemélyek és vállalkozások példás együttműködésében valósult meg – tudtuk meg Funtek János jegyzőtől. A Magyar Agrárgazdaságért és Élhető Vidékért Alapítvány 5,2 millió forintos támogatást adott a Rábapart Jóléti Szolgálat Alapítványnak a stációk elkészítéséhez. Mintául a Táp család 1954-es oszlopa szolgált, a terveket az egyházmegye tervezője, Maráz Péter készítette el. A stációk szobrai, amelyeket Lengyelországban készítettek, üvegablakok mögött kaptak helyet. A kivitelezés közben felújították a Táp-féle stációt is. A kápolna környékén fásítást végeztek, amihez a 900 éves premontrei rend 120 csemetét ajánlott fel Szanynak. Az egyházközség és az önkormányzat példás együttműködése immár több évtizedes.

– Mindig azokkal a célokkal foglalkozunk, amelyeket Isten, illetve a nemzet és a haza kijelöl nekünk. Nem a saját elképzeléseinket akarjuk csupán megvalósítani, valami nemes cél foglalkoztat bennünket és ezek felé haladunk. Ebben kiválóan működünk együtt, hiszen egy közösség vagyunk és rászorulunk egymásra. Erre egyébként az elmúlt másfél év, a pandémia igencsak felhívta a figyelmünket – jegyezte meg Szabolcs atya.