Kárpitos leszel, doki? – Az OKJ-s képzés öt jelentkezőjéből hárman doktori végzettségűek

„Én hobbinak szánom a kárpitosságot, azért jelentkeztem” – mondja a jogász, s azt is tudja, hogy a többi „dr.” – a közgazdász és a szociológus egyetemi tanár – sem akar pályát váltani, egyszerűen a kíváncsiság és a muszáj vette rá őket, hogy szakmát tanuljanak. Az utóbbit jól ismerjük, főképp az ország ezen részén: az egyetemi tanár is várt és várt egy szakemberre, de csak nem jött. A kanapét viszont meg kellene csinálni. Úgy látta, hamarabb megszerzi a tudást, mint hogy végre kopogtasson nála egy szakember. Ezért elkezdte.

Az ötfős évfolyamból ketten vannak olyanok, akik úgy számolnak, a szakmából élnek majd meg a jövőben. Egyikük egy marketinges szakember, aki Budapestről költözött Győr környékére; új életet és új hivatást kezd. Másikuk nemrég lett asztalos, s úgy kalkulált, a kárpitosi tudás még hasznos lesz számára.

Nem átlagos ez az évfolyam, s úgy tudjuk, a tanárok örülnek is neki. A két gyakorlati és egy elméleti órákkal jól haladnak a diákok (használhatnánk idézőjelet is, hisz mindegyikük felnőtt, az átlagéletkoruk harminc-harmincöt év körül van), olyannyira, hogy az elmélet éves penzumával csaknem végeztek is.

Azért nem olyan könnyű, mondja a jogász, magolta ő is a „kosárgörbét”, a „szamárhát­ívet” a „barokk” és a „tudor” ívvel együtt. A bútor­állvány-szerkezetről most, a dolgozat után már hosszan tudna értekezni, de jelenleg a varrás és a rámázás köti le az energiáját. Egy héten három délutánt elvesz az időből az OKJ-s képzés – ennyit szán ez a nem mindennapi csapat arra, hogy ezért vagy azért, de kárpitos legyen.

Pintér-Péntek Imre, a Győr-­Moson-Sopron megyei iparkamara elnöke tendenciának ugyan még nem nevezné az ilyen évfolyamokat, de tapasztalata szerint már túl vagyunk azon a stádiumon is, amikor azt mondhatnánk, hogy a kárpitos „doktorosztály” csepp a tengerben. Budapest környékén már korábban meglépték azt, amit a most bemutatott történet szereplői; s szintén azért, mert „egyszerűen rájöttek, nem találnak szakembert, de így maguk is meg tudják oldani a problémát”.

A kamarai elnök szerint a szakmákra nézve semmi rosszat nem jelent ez, hisz ezek az osztályok – ahogy nekünk is mondták – valóban motiváltak, a diákok nem alibiznek az órákon, meg akarják tanulni az általuk választott pályát. Lehet, a varrógéppel kicsit többet küzdenek, mint mások – erre is hallottunk példát –, de megtanulják azt is kezelni. Nem biztos, hogy a két évet mindenki kijárja, de annyi tudást és gyakorlatot szereznek eközben, amely otthonra elegendő.

Pintér-Péntek Imre azért hozzátette: bár nem egy jogász kap kedvet egy-egy szakma elsajátítására, olyan példát nehéz lesz azért találni, amikor egy jogász CNC-kezelésre cserélné az elegánsan berendezett irodáját. Egyelőre az asztalos, a kárpitos, a szakács…, főképp lakberendezéssel kapcsolatos szakmák érdekesek a doktorok számára. S van, aki a végén tényleg érteni is fog hozzá.

OKJ-s képzések

Az első és a második szakképesítés megszerzése ingyenes, de csak az iskolai rendszerű képzéseken, és csak olyan oktatási intézményben, amely állami támogatásban részesül.