Vladár Gábor lelkipásztor, teológia professzor ünnepi gondolatai - Megedződött hűség

Megkérdezhetnénk, és manapság meg is kérdezik, hogy szükségünk van-e egyáltalán a keresztény ünnepekre. A válaszadáskor jó tudomásul vennünk, hogy az emberi életnek ritmusa, üteme, aránya van, mint a klasszikus, időmértékes verssoroknak. Életünk ritmusát az ünnepek adják. Ezeket a ritmusadó, megszentelt időket érdemes komolyan vennünk, mert létünk lüktető erejét jelentik. Advent a pillanatnak élő emberi gondolkodásunkat óhatatlanul kiterjeszti visszafelé, a múltba, és előre, a jövőre. Tehát vissza a születésünkre, sőt, tovább, arra az időre, amikor még nem is éltünk, amikor Jézus, Isten testté lett szeretete mindenki számára végtelen közelségbe került. És előre, az ünnepre, sőt, tovább, arra az időre, amikor életünk végén az örökkévaló szeretethez kerülünk majd szívdobbanásnyi közelségbe.

Advent és karácsony arra tanít, hogy az Istentől kapott életről másképpen gondolkodjunk, mint ahogyan szoktunk. Az első karácsonykor Isten ránk tekintett és mosolyogva megállapította, hogy megváltásra szoruló gyermeke minden „befektetést” megér. Ezért küldte el értünk Egyszülöttjét, Jézus Krisztust. Karácsony a megromlott embervoltunk újraértékelése. Azóta tudhatom, hogy bárki vagyok, vagy bárkivé is lettem, azt mindig másoknak köszönhetem. A szeretet többé már nem elvont fogalom, hanem a hétköznapok kríziseiben kipróbált és megedződött hűség. Sokféle létértelmezés lehetséges, de e hétköznapi hűség nélkül nem jutunk messzire. Mert létünk szerény hajlék, néha szűknek is érezhetem. De ha arra gondolok, milyen nagy vendég vett benne egykor szállást – mégis megilletődött örömmel lakom falai között.

Az eddigi vizsgálatok szerint a vakcina legalább tíz év magas fokú védettséget nyújt, ami jóval tovább is tarthat.