Karácsony, az ötarcú ünnep

Karácsony. Mit jelent nekem? Egy ötarcú ünnepkört.

Közeledvén az ünnephez először a legrosszabb arcát mutatja a karácsony. Őrült tülekedés a parkolóhelyekért, az utolsó még megvásárolható ajándékért. A bevásárlóközpontok 500 méteres körzetében az élet felbolydul, de nem egy napra, legalább egy hónapra.

A karácsony második arca maga az egyházi ünnep, mely hosszú várakozást, adott esetben reggeli virrasztást is jelenthet. Ez sokaknak talán túl nagy kihívás, akkor marad legalább a négy vasárnap otthon a családdal, az egyre fényesebben világító koszorúval, néhány felolvasással és énekkel. A karácsony ezen arca természetesen nem ér véget az éjféli misével, jön még utána néhány elmélkedésre időt engedő templomi alkalom.

Az éjféli mise előtt előjön már a harmadik arc is, a szűkebben vett családi ünnep, a gyerekek várva várt ajándékbontása, azoknak az ajándékoknak a kibontása, melyek természetesen mind ingyen voltak, hiszen a Jézuska és az angyalok hozták!

Sok helyen itt rögtön megjelenik a negyedik arc is, a tágabban vett családi együttlét, az évente csak 1–2–3 alkalommal meglátogatott családtagok egymásra találása.

Mi az ötödik arc? Az ötödik arc a televízió romantikus, idilli karácsonya, ahol mindenki boldog, mindenki vidám, mindenki elégedett, a tájat pedig csoda szép fehér hó lepi be.

Sok helyen még az ünnepelt is kap ajándékot! Szokás, hogy karácsony éjjelén megterítünk a kis Jézusnak, jelezve, hogy közénk várjuk, nálunk helye van. Ő jött, hogy mindannyiunk örömvágyának válasza legyen. Mert mi köti össze ezt az öt arcot? Az öröm. Örülünk, hogy végre sikerült ajándékot venni, végre sikerült egy órára nyugodtan leülni a templomban, találkozni a szűkebb vagy a bővebb családdal.

Adjunk örömmel ajándékot, időt, magunkat a találkozásokban, és ne csak karácsonykor!