Tiltott kastélyok nyomában - Előadás a győri MCC-ben

Az erdélyi nemesség és arisztokrácia valaha pompázatos kastélyok láncolatát hozta létre Erdély területén. E kastélyok képezték az erdélyi magyar kultúra és a művelődés központjait évszázadokon keresztül. Telekiek, Bethlenek, Hallerek vagy Bánffyak, hogy csak néhányat említsünk azok közül a sokak által ismert magyar nemesi és arisztokrata családok közül, akik vagyonukat és tehetségüket áldozták Erdély és a haza szolgálatára. Az erdélyi kastélyépítészeti helyszínek között is kiemelkedik a Maros folyó mente, ahol több száz kilométer hosszan egymást érik a különböző történelmi családok valaha szebb napokat látott kastélyépítészeti remekei. Sajnos e kiemelkedő művelődéstörténeti helyszíneinket sem kímélték a történelem viharai. Az 1920-as román impériumváltás, majd a második világháború és az azt követő erőszakos kollektivizálás teljes mértékben felforgatta az ősi tulajdonviszonyokat és egyben olyan funkciókat adott főúri kastélyainknak, melyek drasztikus mértékben leamortizálták fizikai állapotukat, nem egyet a teljes pusztulásra ítélve. A legutolsó történelmi „fordulat”, az 1990-es politikai rendszerváltozás reménnyel töltötte el a hajdani tulajdonosokat, hiszen az állami restitúció során e kastélyok és birtokai visszaszállhattak az eredeti tulajdonos családokhoz. A román állami bürokrácia azonban mindent megtett és megtesz azért, hogy e folyamat a lehető legkomplikáltabban, adminisztratív útvesztők során bonyolódjon le.