Változás, avagy kutyát nevelni mindig jó

Gyerekkorában, családi házhoz kellett a házőrző, de az nem léphette át a küszöböt. Kézzel-lábbal tiltakozott, amikor gyermeke sóhajtva előadta, mennyire szeretne maga körül kiskutyát. Hogyisne, városi lakásban folyton kerülgetni! Naponta többszöri sétával, pisi az utcasarkokon, kakizacskó készenlétben: és akkor még hol vannak a szomszédok, a kötelező oltások, a tömegközlekedés kellemetlenségei, az esetleges kutyakozmetika?

Eltelt kis idő, míg nem ellenezte a barátságos, játékos, az ember közelségét mindig igénylő kis uszkár érkezését. És mit hoz az élet: néhány hónap múlva a gyereke néhány napos kötelezettsége miatt maga méregette a hálás jószág számára a megfelelő mennyiségű ételt. Amikor a kutyus benyelt valami rosszat, ijedten telefonált állatorvos ismerősének és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nincs nagy baj. Az utcai szaladgálás után halk sóhajjal vette kézbe a törülközőt, megtisztítandó a sáros tappancsokat. Megszerette az ember négylábú barátját.