Tizenegy órás műtét, klinikai halál – A győri ügyvéd szíve körül mindent kicseréltek

– Egy addig soha nem érzett erősségű, a mellkasi részen jelentkező fájdalmat éreztem tavaly novemberben – kezdte a győri születésű Horváth Zsolt, aki többször segített már olvasóinknak ügyvédi tanácsaival. A 11 órás műtét során 56 percre lefagyasztották a testét is. A csodás gyógyulás orvosi szaklapban és egy diplomamunkában is megjelenhet.

Csoda volt már az is, hogy műteni tudták

Dr. Horváth Zsolt ügyfelei miatt éppen Tatabányán volt, amikor rosszul lett. Családtagja kíséretével bement a helyi kórház sürgősségi osztályára. Ott azonnal hívták a rohammentőt, amely Budapestre, a SOTE városmajori szívklinikájára szállította. Már akkor felmerült a gyanú, hogy nagy a baj. Ezt alátámasztja, hogy a SOTE klinikáján az éppen éjjel ügyeletes orvosi csapat behívta a súlyos esetekre specializálódott orvost, dr. Benke Kálmánt. De már akkor elhangzott: az is csoda volt, hogy a műtéthez hozzáláthattak, ugyanis a legtöbben még azt sem érték volna meg, hogy a mentő felérjen velük Tatabányáról Budapestre. 

Még a várnál is rosszabb állapotban

– Amikor a doktor elkezdte a műtétet és felnyitotta a mellkast, akkor látta, hogy a helyzet még rosszabb, mint amire számítani lehetett. Kettéhasadt és leszakadt az aortám, magával rántva a nyaki ütőereimet és a koszorúereket is, ami, mint utólag megtudtam, szinte kizárólag genetikai ok, eleve gyengék voltak az aortám kötőszöveti sejtjei – folytatta történetét a győri ügyvéd. Benke Kálmán és csapatának tagjai erejüket megfeszítve majdnem tizenegy órán keresztül műtötték. A klinikai halál állapotába került, ugyanis amikor mindent kicseréltek a testében, az erek leszakadása miatt a műszívet nem tudták mihez csatlakoztatni, ezért az egész testet ötvenhat percig lehűtötték 20 fokra. 

1 százalékot sem adtak volna arra, hogy életben marad

– A szív körül mindent, nyaki ereket, pitvart, billentyűt, kamrát cseréltek. A doktor úr az estétől másnap reggelig tartó műtétet követően úgy fogalmazott, hogy 

– emlékezett vissza dr. Horváth Zsolt. 

A műtét végül jól sikerült, Benke Kálmánnak tényleg egy új életet, egy új születésnapot köszönhetek. Utólag mondták el nekem, egy százalékot sem adtak volna arra, hogy életben maradok. A rehabilitációm alatt, még a kórházban egy pszichológus megkérdezte tőlem, hogy a történetemet megírhatja-e a diplomamunkájában, illetve arról is szó volt, hogy orvosi szaklapban jelenik meg az aortaleszakadásom és a csodás gyógyulásom. Ezért is adtam közzé a történetemet, hogy mind szélesebb körben megismerhetővé váljon az a hatalmas munka, amit nap mint nap véghez visznek a városmajori kórház és a a rehabilitációs Szent Ferenc Kórház orvosai és ápolói. Akik szerénységére jellemző, hogy a nagyvizitet vezető főorvos, dr. Daróczi László köszönetnyilvánításomra így reagált: 

Semmi sem volt biztos

Tegyük még hozzá a folytatást, ami szintén nem volt könnyű: négy nap mélyaltatás és lélegeztetőgép következett, az orvosok nem tudták, hogyan reagál az agy a maratoni beavatkozásokra, a majdnem egyórás lefagyasztásra. Nem lehetett tudni, egyáltalán egy szellemileg ép ember tér-e vissza, megmarad-e vajon a memória – szinte semmi sem volt biztos. A kórházi lábadozás során a beteg kapott egy elhúzódó, két antibiotikumra sem reagáló tüdőgyulladást, de annak köszönhetően, hogy korábban egészséges, sportos életet élt, mára hazatérhetett otthonába. 

Még hosszú az út a teljes gyógyulásig

Ami a jelenlegi helyzetet illeti: bevallása szerint állóképességének fele már visszatért, de a teljes regenerációhoz kell még mintegy fél év. Viszont az új főütőereinek hála jobb a szervei oxigénellátása, mint korábban. Javult a memóriája, korábbi magas vérnyomásának nyoma sincs. Kevésbé feszült és ideges, mint korábban, szervei­nek regenerálódása, gyógyulása is gyorsabb, mint az aortahasadás előtt lett volna.