2024.01.28. 11:31
Semmit sem bíztak a szerencsére - A győri nyugdíjas klub tagjai aktív közösséget alkotnak
A létezésének negyvenedik évfordulójához közeledő győri Szerencse Nyugdíjas Klub általában a jól szervezettek közé tartozott az Arrabona Városi Nyugdíjas Egyesület kötelékén belül. Némi gond akkor támadt, amikor néhány éve a vezetője idős korára tekintettel lemondott, a helyére kerülő lánya pedig családi betegségek miatt nem tudta folytatni a munkát. Történt, hogy ekkor egy klubdélutánon valaki felkiáltott, és rögtön követői is akadtak: Legyen Horgony Jóska a vezetőnk!
A Szerencse Nyugdíjas Klub és a Szabadhegyi Magyar Nóta Nyugdíjas Klub tagjai kiránduláson a zalaszántói békesztúpa-emlékhelynél.
A nevezett akkor már tíz esztendeje Szerencse-tagnak mondhatta magát, és a jelölés nyilván annak az ismertségének szólt, hogy az építészmérnök Horgony József negyedszázadig az építőipari vállalat panelos technológiáján szolgált, később egy évtizedig ipari főmérnöke volt Tatabányán a Komárom megyei építőipari cégnek, majd a mostani Győr-Szol elődjénél irányította a házkezelőséget, nyugdíjasként pedig házkezelőként dolgozott.
Vagyis a tagság szerint a sors is klubvezetőnek teremtette: „Szinte közfelkiáltással szavaztak meg, noha addig csupán részt vettem a rendezvényeken, elmondtam a véleményemet közös dolgainkról, ezzel kellemesen is éreztem magam, a szervezésbe nem kapcsolódtam be – tekint vissza az öt évvel ezelőtti időkre. – Először szabódtam, kértem három hónap próbaidőt, de nem kaptam meg, viszont kiderült, hogy nincs is szükség rá. Jól ismertem a közösséget, a működés rendszerét, hamar bele tudtam rázódni.”
Választott klubvezetőként azzal indított, hogy kíváncsisága jegyében írásbeli körkérdést intézett az akkori negyvenkilenc taghoz. A konzultáció sikeresnek bizonyult, a kérdőívek nagy része visszajött, bennük tanácsokkal, véleményekkel, és ezek képezhették az alapjait az új programoknak. „A Covid ugyan egy esztendőre szüneteltette a munkát, de egyébként tartjuk a féléves programtervekben meghatározottakat – folytatja a klubvezető.
– Ritka a nyugdíjasklubokban a növekedés, a mi taglétszámunk viszont nyolcvanegyre emelkedett, jeléül a jó hírünknek, s hogy valamit nem csinálhatunk rosszul. Kéthetente, minden második hétfőn találkozunk bérelt helyiségben, és igyekszünk változatos műsorokkal élményt adni nyugdíjastársainknak. Előadások, énekkari szereplések, vidám műsorok, egészségügyi témák, termékbemutatók, nótaestek képezik az egyik tematikát, a másik alkalommal zenés, táncos klubfoglalkozásokat tartunk, amelyre mindenki hozza az enni- és innivalót.”
Kiemelendő, hogy az összejövetelek hangulata mindig családias, baráti. Legutóbb az egyébként közlekedési szakértő Kulcsár Béla mint harmonikaművész aratott sikert Tangóharmonikával a háború forgatagában című, az első világégést idéző vetített képes előadásával. Az éves tagdíj háromezer forintja az elviselhető kategóriába sorolható, és ebbe évente két alkalommal utazással egybekötött kirándulás is tartozik, az idén például tavasszal a Somló hegy vagy az Őrség lehet a célpont.
Mindenki örömére tavaly a város is meglepte a klubot kétszázezer forint ajándékkal, ebből sikerült egy hangulatos évbúcsúztató vacsorát rendezni mindenki számára. „Közösségi embernek tartanak, és bár tekintettel a közelgő nyolcvanadik születésnapomra szóba került a vezetés szintjén a fiatalítás, a tagság egyelőre hallani sem akar a lemondásomról – mondja végezetül Horgony József.
– Való igaz, hogy az egészségem még engedi a szervezőmunkát, amúgy huszonnégy éve özvegy vagyok, de szívesen foglalkozom a négy unokámmal, sőt, több kórusban is énekelek. Nemrégiben vettem át Pécsen az ötvenéves jubileum alkalmából az aranydiplomát, és nem tagadom, hogy a hosszú évek alatt megedződtem az építőipar sűrűjében. Most azt mondják a klubtagok, szerencse, hogy ők mellettem döntöttek, én meg azért vagyok szerencsés, mert őmellettük horgonyoztam le…”
