Pillanatok egy havas reggelből

Az ébresztő idegesítő, de megszokott pittyegése helyett ma sokakat ébresztett a hólapát sikítása, ahogy a betonon csúszva ölébe veszi a havat. A reggeli átmozgató, „karácsonyi bejglire” felkészítő edzés kevesek kedvenc téli sportja.  

A kérlelhetetlenül hulló hóesésben egy óvatlan pillanatban a zsörtölődést megszakítja egy, a növekvő hókupac mögül kitekintő emlék. Egy édesapa, aki pont így hordja a havat. S neki hányszor többet kellett lapátolnia, mint nekünk most. Gyermeki emlékek a hóban birkózásról, a hógolyócsatákról és a dacról, amivel vizes kesztyűnkben ökölbe szorítottuk fagyott ujjainkat, remélve, hogy felmelegednek és még folytatódhat a játék. Hányszor készült hóember, melynek szeméhez hosszasan kerestük a tökéletes követ, s hányszor korholtak szüleink, mikor átázott ruhában, piros arccal hazakecmeregtünk.

Hóesésben még a hideg is más. A tél színtelen szürkeségét fehér palástba burkolja. A reggeli forgalom halk duruzsolássá szelídül, ahogy a hótakaró bekebelez minden hangot. Ebben a hólapátolás és a munkába indulás közti, egyetlen pillanatban az évszak megmutatja csak rá jellemző, néma méltóságát. Majd hátranézve látjuk, hogy a garázsbejáró, amin annyit dolgoztunk, olyan, mint a nyújtódeszka, melyet nagymama behintett lisztel. Soha véget nem érő küzdelem ez.

A hóesésben minden járókelőt lábnyomok követnek. Nekik más sportágakban kell jeleskedni, hóhordás helyett távolugrás a járda és az úttest határán megtelepedett barna mocsár fölött. Ki helyből, ki nekifutásból próbálkozik, de az abszolút első hely azé a páré, akik a mutatvány közben kétévesforma, anorákos totyogójukat is átrepítik az akadály felett. A művészi kivitelezésen még lehet csiszolni, de a technikai pontszám a maximumon.  

Ilyenkor minden kicsit lassabb. Az autók csak döcögnek és a szülők se siettetik annyira a lurkókat, sőt, a hirtelen kialakuló utcai hógolyócsatában cinkosan muníciót gyűjtenek nekik. Néhány perc késést most könnyű az időjárásra fogni. A kövér pelyhek szinte zuhannak az égből és fészket raknak egy idős férfi barna svájcisapkájának gyűrődésében. Tekintete a távolba réved, hóval körberajzolt ágak elrepítik egy másik korba, egy másik télbe.  

Még a kamaszok is félreteszik az élet értelmének, meg a legújabb TikTok-trendnek a keresését. Hogy a nagy hóesésben is hazataláljanak majd, útjukat a szélvédők hótakarójába írt jelekkel díszítik. Keményre gyúrt hórögökkel megdobálni egymást túl jó móka ahhoz, hogy kihagyják. Számukra ez már ritka élvezet, pedig nem is kell öregnek lenni, hogy emlékezzünk olyan időkre, mikor a szánkózás még nem ritka kiváltság volt.

Körbetekintve szemünkben az a pillanat tükröződik, amely leginkább méltó az adventhez. Mintha minden hópehelyben ott lenne egy pici, de fontos része az ünnepnek. Ahogy alászállnak az égből, minden különbséget tiszta fehérbe burkolva, rákényszerítve, hogy lassítsunk és megéljük a csendes pillanatokat.