Belső utazás

„Adventus domini”, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. 
Az adventi időszak tulajdonképpen egy belső utazás, amikor törekszünk arra, hogy elcsendesedjünk, mélyen magunkba nézzünk, értékeljük az elmúlt esztendő eseményeit, cselekedeteinket annak érdekében, hogy lelkünkbe hazatérjen a Fény. Az a Fény, amelyet várunk, amely a küzdelmes mindennapokban erőt és reményt ad nekünk. Az adventi koszorú gyertyái számomra ezt a fényt szimbolizálják. Azonban azt tapasztalom, hogy napjainkban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy környezetünk legyen ünnepi pompával díszítve – türelmetlenül, rohanva vásárolunk, nem figyelünk kellőképpen embertársainkra, a külsőségek élveznek prioritást. Úgy gondolom, hogy ezek miatt talán éppen a két leglényegesebb dolgot hagyjuk figyelmen kívül: a pozitív várakozást és a mások iránti önzetlen szeretetet. Pedig lehetne ez másképp! Legalább ebben az időszakban helyezzük előtérbe belső értékeinket, és lássuk meg a csodát az ünnepben; ennek érdekében legyünk türelmesebbek, figyelmesebbek, nyitott szívvel, egymás lelkéhez közel kerülve segítsük egymás belső utazását! 
Vasárnap meggyújtottuk az első gyertyát, mely a hitet, Ádámot és Évát jelképezi, hiszen ők voltak azok, akiknek Isten elsőként ígérte a megváltást. Maga a hit olyan erény, mely képessé tesz bennünket arra, hogy elfogadjuk Isten kinyilatkoztatását. És az igaz hit élő, eleven, cselekvő! A bennünk lévő hit, vagyis a bennünk lévő fény az, amely megszenteli a várakozás időszakát, valamint arra ösztönöz, hogy jobb emberré váljunk. 
Márai Sándor szavaival kívánom, hogy belső utazásunk mindannyiunk számára elhozza a Fényt! 
„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?” 
Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyt kívánok! 

Novics Bernadett,
a mosonmagyaróvári Család- és Gyermek- jóléti Központ vezetője