Vélemény - Az ember, aki vezetni tanított

Most nyáron végre volt időm elolvasni az utóbbi évek egyik nagy könyvdurranását. Fredrik Backman „Az ember, aki Ovénak hívnak” című művéről van szó. A szerző elől kicsit ellopta a show-t Tom Hanks, aki mozivászonra vitte a sztorit. Azzal a különbséggel, hogy Ovéból Ottót kreált és amerikai környezetbe csomagolta a történetet. Csoda szép, keserédes embermeséről beszélünk úgy, hogy közben a szerző leheletfinoman ír társadalomkritikát. Többek közt arról, hogy napjainkban rengetegen nem szeretik a munkájukat, nem is nagyon értenek ahhoz, amivel a kenyerüket keresik, de bezzeg a panaszládát naponta nyitogatják.

Elsősorban nem ajánlónak hívtam társamul Ovét hétfő reggelre; a könyv egyik aranyos jelenete lesz segítségünkre a témánkban. A mufurc főhős vezetni tanítja az egyik szomszédját, mert a nő férje balesetet szenvedett, és másképp nem lenne képes ellátni a gyerekeit. Ezt Ove Skandináviában megteheti – s a filmben Tom Hanks is az USA-ban –, mivel ezeken a helyeken a tapasztalt sofőr családtagok, barátok jogosítványhoz segíthetik a szeretteiket. Nálunk is érdemes lenne legalább eljátszani a gondolattal – a baleset- és bírságmentes közlekedés természetesen alapfeltétel –, szerintem nem volna ördögtől való, ha esélyt biztosítanának családi vagy baráti körön belüli közös vezetési gyakorlásokra.

Például én nagyon szívesen segítenék az egyik jóbarátomnak, aki túl a harmincon vágott bele a jogsiszerzésbe, ám az oktató jobb esetben kéthetente tud vele foglalkozni a fővárosban, s egyelőre abban sincs sok köszönet. Akik érvelnek majd a felvetés ellen a kisalfold.hu-n, csak remélni tudom, nem arra hivatkoznak, hogy mennyire magas szintű a közlekedési kultúránk jelenleg.

Ez ugyanis nettó hazugság.